a zenekar a jövőben újabb fellépésekre egy vadonatúj stúdióalbum felvételére készül. Mindezt a WJCU rádió egyik DJ-je, a híres 'Metal On Metal' műsor vezetője, Bill Peters közölte augusztus 7-én, a show pénteki epizódjában: "A banda menedzsere jóbarátom; régebben együtt dolgoztunk az Atlantic kiadónál. A táborban mindenki nagyon boldog a reunion-koncert pozitív fogadtatása miatt. Azt mondják, ez egyfajta teszt volt... Attól függően, hogy alakul a dolog, a jövőben további koncerteket, és egy lehetséges stúdióalbum felvételét is tervbe veszi a banda".

Egy korábbi interjúban, a Savatage gitárosa, Chris Caffery a Vanyaland magazinnak már utalgatott arra, hogy bandájának tervei vannak a reunion-műsort követő időszakra is: "Elmondom, mi a helyzet: 12-13 éve várok arra, hogy ismét játszhasson a bandám. Most pedig ez végre megtörténhet, és ennek olyannyira örülök, hogy nem is tudom, mi lesz utána [haha]. Sokan úgy gondolták, hogy ez a zenekar bevégeztetett; mi viszont nem csak hogy felkeltünk, és lefutjuk a maratont, de egyenesen olimpiai számot mutatunk be ezzel a jövő évi koncerttel. Nem szeretnék semmit előrejósolni, de maradjunk annyiban, hogy van rá esély, hogy a Wacken után több is fog történni... Engem pedig nem is tenne semmi más boldogabbá".

Jon Oliva frontember ugyanerre a kérdésre válaszolt a Femme Metal Webzine-nek: "Tudjátok, mit mondok? Ha bármit is csinálunk ezután, akkor még most kell megtennünk! 60 éves koromban már nem akarok ilyesmivel foglalkozni. [...] Így is kaptunk már rengeteg ajánlatot a világ minden tájáról - Amerikából, Görögországból, Dél-Amerikából; ilyen helyekről... de majd meglátjuk. Ha lesz valami, akkor azt inkább úgy kell elképzelni, hogy a Trans-Siberian Orchestra és a Savatage közös produkciója. A TSO játszik vagy 40-50 percet, aztán jön a Savatage. És valószínűleg a 'Gutter Ballet'-val fogjuk indítani a szettet... De majd még kitaláljuk. Jelenleg csak a Wacken a biztos, de utána kidolgozunk minden mást. Szóval egyáltalán nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy ennél többre is számíthatnak a rajongók".

A Wacken fesztiválos koncerten egy 40-perces Savatage-szett, majd egy 40-perces Trans-Siberian Orchestra-szett hangzott el; ezt követően pedig, Paul O'Neill komponista vezetésével egy kiváló módon összehangolt produkciónak lehettek szem- és fültanúi a fesztiválozók (lévén a két nagyszínpadot - "True Metal Stage", "Black Stage" egymás mellett helyezték el).

A Savatage a klasszikus, kibővített felállással - azaz Jon Oliva, Al Pitrelli, Johnny Lee Middleton, Chris Caffery, Jeff Plate, Zak Stevens, Bill Hudson (plusz számos háttér-zenész; köztük Vitalij Kuprij) lépett fel. Elsősorban olyan '80-as évek végi / '90-es évek eleji slágerek hangzottak el, mint a 'Gutter Ballet', a 'Hall Of The Mountain King', az 'Edge Of Thorns' vagy a 'Jesus Saves'. Pitrelli - aki Olivával együtt tagja a TSO-nak is - a Savatage szettje után átszaladt a TSO színpadára, és John O.Reilly-val, Jeff Plate-tel, David Z-vel, Angus Clark-kal, Derek Wieland-del, Asha Melvanával és Roddy Chong-gal kiegészülve előadták az együttes soron következő, 'Letters From The Labyrinth' album egyes dalait, valamint egy válogatott dalcsokrot a 'Night Castle' platinalemezről. A TSO buliján többek közt Jeff Scott Soto, Kayla Reeves és Andrew Ross énekelt.

Nagyjából este 11 óra körül, minden zenész elfoglalta eredeti helyét, és egy egyórás, közös, párhuzamos szettet adtak elő, Savatage és TSO dalokat vegyítve egymással. Mindez összefoglalva négy gitárost, négy billentyűst, két dobost, két basszusgitárost, egy többtagú vonós-szekciót és számos énekest / háttér-vokalistát jelent.

Rajongói felvételek a különleges performanszokról, lentebb láthatók. Frissen megjelent egy professionális minőségű videó is a két zenekar közös előadásáról - íme a 'Fortuna - Carmina Burana' hivatalos performansz-klipje:

A reunion-koncert apropójából, június 19-én egy speciális válogatáslemezt jelentetett meg a Savatage, 'Return To Wacken' címmel, az earMUSIC kiadó jóvoltából. Az albumon a legismertebb Savatage klasszikus koncertfelvételei kaptak helyet - ezeket a korábbi Wacken-performanszok során rögzítették (1998-ban és 2002-ben). Az alábbi dallistát tartalmazó kiadványhoz egy különleges szövegkönyv is jár - ebben többek közt Jon Oliva frontember jegyzetei olvashatók.

A Savatage története:

Az együttest Jon Oliva és Criss Oliva hozta létre, 1978-ban. Ők korábban olyan kezdetleges formációkban zenéltek, mint a Tower vagy az Alien. Utóbbi formációban egy rövid ideig felbukkant Steve Wacholz is, aki később a Savatage dobosa lett.
A Savatage kifejezést Criss Oliva barátnője, későbbi felesége Dawn Hopkins ajánlotta, a "savage" és az "avatar" kifejezések egyesítéséből (eleinte ugyanis Avatar néven futott az Oliva-testvérek zenekara).
A banda tagjai - néhány fellépés és demó rögzítése után - a Tampa városában található Morrisound Stúdióba vonultak, hogy rögzítsék a debütáló nagylemezt. A felvételek már 1982-ben befejeződtek. Az album végül 'Sirens' címmel 1983-ban jelent meg a Par Records égisze alatt. Az anyag jó fogadtatásban részesült, lévén az amerikai tipusú power metal (vagy US Power metal) előfutárának is tekinthető. Évekkel később a német Rock Hard magazin a metal történelem egyik klasszikusának nevezte az albumot. A bemutatkozó lemezt viszonylag gyorsan követte a 'The Dungeons Are Calling'. Az EP hosszuságú anyagon lévő dalokat még a 'Sirens' rögzítésével egyidőben vették fel. A megjelenést követően az Atlantic Records szerződtette a zenekart. A következő anyag 'Power of the Night' címmel 1985-ben jelent meg. A megjelenést követően a zenekar elindult első turnéjára. 1986-ban Stephan Galfas produceri közreműködésével megjelent a következő nagylemez, mely a 'Fight for the Rock' címet kapta. Ekkor már Johnny Lee Middleton kezelte a basszusgitárt, aki Keith Collinst váltotta fel. Az albumon refrén-cenrtrikus, slágeresre formált hard rock dalok sorakoztak, melyek órási csalódást okoztak a rajongóknak. Jon Oliva ekkortájt kezdett más előadók (például John Waite) számára pop-rock dalokat írni, így a 'Fight for the Rock' lemezre is felhasználtak ezen dalokból néhányat. Az albumot nemcsak a rajongók, hanem a kritikusok is negatív szavakkal illették, ezért Jon Oliva alkohollal és drogokkal próbálta meg feldolgozni a kudarcot. Maga a zenekar is mélypontnak tekinti a lemezt; Jon Oliva egy 1994 októberében adott interjúban kifejtette, hogy tulajdonképpen sosem kedvelte ezt az albumot. Az eladási eredmények ismét halványra sikeredtek, annak ellenére, hogy a lemezmegjelenést követő turnén olyan zenekarok előtt léphettek fel, mint a Metallica, vagy a KISS. Európába is sikerült eljutniuk ahol a Motörhead előtt léphettek fel. Ekkor ismerkedett meg velük Paul O'Neill producer, aki nagyban meghatározta a zenekar későbbi irányvonalát.

1987-ben tehát Paul O'Neill producerkedésével elkészült az együttes új nagylemeze, mely a 'Hall of the Mountain King' címet kapta. A lemez mind a kritikusok, mind a rajongók szerint az egyik legerősebb Savatage album, mely átmenetet képez a zenekar 80-as évekbeli hangzása és a 90-es években készült lemezei között. A korong a mai napig az egyik legismertebb Savatage album. Az albumon Ray Gillen is szerepelt háttér-vokalistaként, aki a Black Sabbath és a Badlands frontembereként vált ismertté. A lemez sikert aratott a rajongók és a kritikusok körében, mellyel sikerült a 'Fight for the Rock' album révén elidegenített rajongóikat meggyőzniük. 1988-ban amerikai turnéra indultak, olyan együttesek társaságában, mint a Megadeth vagy DIO.
1989-ben jelent meg a 'Gutter Ballet', mely fordulópontot jelent a zenekar pályafutásában. A korábban megismert hangzásukat szimfonikus elemekkel dúsították, a dalok pedig összetettebbek és hosszabbak lettek, ezáltal a zenekar egyre inkább a progresszív metal irányába indult el. A zenei módosítást Jon Oliva kezdeményezte elsőként, miután egy torontoi színházban megnézte Andrew Lloyd Webber hírhedt 'Az Operaház Fantomja' musicaljét. Az előadás után döntött úgy, hogy zenekarát egy progresszívebb, teátrálisabb hangzás felé irányítja. A megjelenést újabb turné követte, ezennel a Testament és a King Diamond társaságában. A turné közben azonban Chris Caffery elhagyta az együttest.
1991-ben megjelent a 'Streets: A Rock Opera', melynek producere két elődjéhez hasonlóan Paul O'Neill volt. Paul nemcsak producerként működött közre, de a dalszerzésben is aktívan részt vett. Az album egy konceptlemez. Az anyag felvétele csaknem egy évig tartott, ugyanis a dalokat már 1990 októberében elkezdték rögzíteni. A lemezen hallható dalok által elbeszélt történet főszereplője, egy a karriere mélypontján levő "DT Jesus" nevű rocksztár. A történet egyes pontjai azonban Jon Oliva életét tükrözik, aki ekkoriban komoly drog és alkohol problémákkal küszködött. A lemez újabb elismeréseket hozott a zenekarnak, mely zeneileg komplexebb lett minden korábbi albumuknál. Az album ugyan jó kritikákat kapott, de az együttes nem volt elégedett az eladási eredményekkel. 1992-ben Jon Oliva kilépett, hogy egyéb projektjeivel foglalkozzon (Doctor Butcher, illetve egy Romanov névre keresztelt musical), habár a későbbiekben aktívan kivette a részét a dalszerzésből.
Jon utódja az egykori Wicked Witch énekes Zachary Stevens lett. Zacharyt Criss Oliva gitár-technikusa Dan Cambell fedezte fel és mutatta be az együttesnek. 1993-ban új lemez jelent meg 'Edge of Thorns' címmel. Az album tovább folytatta a progresszív metal és az amerikai power metal keverékeként leírható irányvonalat, melyet ismét pozítivan fogadtak a rajongók. Elődjéhez képest a zene keményebb lett, valamint háttérbe szorultak a szimfonikus hatások is. A megjelenést követően Steve Wacholz elhagyta az együttest, helyére az egykori Roxx Gang dobos Andy James került. A turné során tragédiából is kijutott az együttesnek. 1993. október 17-én Criss Oliva egy közúti balesetben életét vesztette. Utolsó dal, amit rögzített a 'Shotgun Innocence' volt. A tragédia nagyon megviselte a zenekart, de Jon Oliva úgy döntött, hogy Criss emlékének szentelve folytatják tovább a közös zenélést.

1994-ben Alex Skolnick került Criss helyére, aki korábban a Testament tagja volt. 1994-ben jelent meg a következő nagylemezük, a 'Handful of Rain'. A zenekari felállásban jelentős változások történtek az album elkészítése folyamán. A dobos Steve Wacholz ekkoriban már nem volt zenekari tag, ennek ellenére, a borítón még szerepelt a neve. Johnny Lee Middleton Criss halálát követően képtelen volt a stúdiómunkára koncentrálni, ezért a basszustémákat Jon Oliva játszotta fel. Ennek ellenére Middleton nevét is feltüntették a borítón, aki a lemezbemutató turnén már ismét aktív tagja volt a zenekarnak. Ekkor csatlakozott az együtteshez Jeff Plate dobos, de ő csak a 'Dead Winter Dead' album idején lett hivatalos tag. A korongon hallható dalokat Jon Oliva írta. A gyakran sötét hangulatú dalok Jon gyászát fejezik ki, a tragikusan elhunyt Criss Oliva iránt. A megjelenést követő turné Japán állomását rögzítették, ami 'Japan Live '94' címmel 1995-ben került a lemezboltok polcaira, CD és VHS kazetta formátumban. A turné után, Alex Skolnick elhagyta a zenekart, helyére az a Chris Caffery került, aki a 80-as évek végén már dolgozott a zenekarral. Az Atlantic Records javaslatára Al Pitrelli személyében még egy gitáros került a zenekarba, aki korábban többek között Alice Cooper oldalán bukkant fel.
1995-ben új lemez jelent meg. A 'Dead Winter Dead' egy konceptlemez lett, melynek főszereplője egy szerb fiú, és egy muszlim lány. A történet a boszniai háború idején játszódik, mely a valóságban a lemez megjelenésekor ért véget. A lemez a 'Streets: A Rock Opera' korongnál is ambiciózusabb vállalkozásnak bizonyult, melyről a 'Christmas Eve (Sarajevo 12/24)' dal nem várt módon még a listákra is felkerült, aminek hatására Paul O'Neill létrehozta Jon Oliva, Al Pitrelli és Robert Kinkel társaságában a Trans-Siberian Orchestra zenekart, mely jóval nagyobb sikereket tudhat magáénak, mint a Savatage.
A következő nagylemez 'The Wake of Magellan' címmel látott napvilágot 1998-ban. Elődjéhez hasonlóan ismét egy konceptalbum született, melynek központi témáját az öngyilkosság, az élet értékének megkérdőjelezése, valamint a kábítószerekkel való visszaélés szolgáltatta. Az albumon hallható történetet a Maersk Dubai incidens hatására írták meg, mely az album megjelenése előtt egy évvel történt meg. A történet egyben emléket állít Veronica Guerin ír származású újságírónak, aki a kábítószer-kereskedelem áldozata lett 1996-ban. Zeneileg ismét egy erős anyag született, melyet mind a rajongók, mind a kritikusok tárt karokkal fogadtak.
A megjelenést követően megváltak az Atlantic Records kiadótól, és a Nuclear Blasthoz szerződtek. A megjelenés után USA-turnéra indultak, melyet dél-amerikai és európai állomások követtek. A turné végeztével Zachary Stevens elhagyta a zenekart. Ezidőtájt a Trans-Siberian Orchestra olyan jelentős sikereket ért el a tengerentúlon, hogy az megtörte a Savatage lendületét is. Az együttes rajongói vegyes érzelmekkel fogadták a formáció sikereit, egyesek túl "hatásvadásznak" titulálva a zenekart.

2001-ben jelent meg az együttes máig utolsó albuma, a 'Poets and Madmen'. A lemezt teljes egészében Jon Oliva énekelte fel. Al Pitrelli a felvételek megkezdésekor lépett ki, hogy a Megadeth soraiban folytassa karrierjét. Néhány dalt még rögzített az albumhoz, de a dalok többségét Chris Caffery egyedül játszotta fel. Ismét egy koncepcióalbum született, mely Kevin Carter fotóriporter, újságíró személyét állítja a középpontba. Az anyag a korai évek lemezeit idéző power metal dalokat tartalmazott, a 2001-es évnek megfelelő hangzással. A lemez nagyrészt pozitív kritikákban részesült, azonban voltak, elmarasztaló megjegyzések is, például a német Rock Hard magazin részéről. A megjelenést követő turnén Damond Jiniya (Diet of Worms) énekelt. Egy rövid körút erejéig a Fates Warning és a Nevermore társaságában játszottak. Chris Caffery mellett Jack Frost volt a másik gitáros, de őt a turné végén elbocsátották. A nyári fesztiválokra az Annihilator vezéregyénisége Jeff Waters segítette ki őket. A Poets and Madmen turné Magyarországot is érintette, ahol a Sziget Fesztiválon léptek fel.
A turné lecsengésével a zenekar gyakorlatilag megszűnt létezni. A tagok különböző projektekbe kezdtek, melyet Chris Caffery nem nézett jó szemmel. Jon Oliva a Trans-Siberian Orchestra dolgai mellett elindította saját zenekarát is, mely a Jon Oliva's Pain nevet viseli.
Chris Caffery 2003 óta több szólóalbumot is megjelentetett, míg Zachary Stevens a Circle II Circle zenekar élén tevékenykedik.

A zenekar újjáalakulásáról és egy esetleges búcsúturnéról a 2000-es évek közepe óta folyamatosan keringenek a pletykák. Jon Oliva a holland Aardschok magazin számára adott interjújában kifejtette, hogy szeretne még egy Savatage albumot kiadni, amit egy koncert CD/DVD követne. Chris Caffery egy 2006 októberében adott interjújában elmondta, hogy egy esetleges újjáalakulást Alex Skolnickkal és Steve Wacholz dobossal tudna elképzelni. Jon Oliva egy későbbi interjúban elárulta, hogy nem lát esélyt egy Savatage újjáalakulásra, ugyanis a Jon Oliva's Pain zenekart a Savatage reinkarnációjának tartja. Zachary Stevens azonban kijelentette, hogy mindenképpen részt venne egy 25 éves jubileumi turnén. 2009-ben ismét pletykák keringtek egy esetleges újjáalakulásról, a zenekar Myspace-oldalán pedig megjelent egy Jon Oliva, Zak Stevens, Chris Caffery, Al Pitrelli, Johnny Lee Middleton és Jeff Plate összeállítású zenekar is, mint egy jövőbeni Savatage. Jon Oliva azonban cáfolta a híreket, és kijelentette, hogy egy a jövőben megjelenő gyűjteményes anyaggal lezártnak tekinti az együttes pályafutását. Az anyag 'Still The Orchestra Plays: Greatest Hits Vol. 1 & 2' címmel jelent meg 2010 márciusában. A kiadvány 2 CD-n hivatott összefoglalni az együttes pályafutását, de tartalmaz egy DVD-t is, melyen a 'Japan Live '94' videokazetta anyaga található meg.