A brit Paradise Lost a gothic / doom metal műfaj zászlóvivő bandája (az Anathema és a My Dying Bride zenekarokkal közösen).  Az együttes nevét John Milton angol költő 1667-ben írt Elveszett Paradicsom című művéről kapta.

A Nick Holmes énekes, Greg Mackintosh gitáros, Aaron Aedy gitáros, Stephen Edmondson gitáros és Matthew Archer által alapított csapat debütáló albuma 1990-ben jelent meg, 'Lost Paradise' címmel, a Peaceville kiadónál. Következő lemezük, a stílusdefiniáló 'Gothic' egy évvel később látott napvilágot. Ekkor már a korábbi death metal stílusjegyeket a doom metal vontatottabb tempójával ötvözték; Nick Holmes durva hörgő énektémáival kontrasztban pedig operás női éneket is alkalmaztak. A Music For Nations kiadóhoz szerződve a következő albumokon egyre inkább letisztult a banda hangzása: a metal mellett folyamatosan egyre több teret kaptak a klasszikus brit gothic rock műfaj hatása. Népszerűségük csúcsát az 1995-ben megjelent 'Draconian Times' albumuk idején érték el. Ekkor már Lee Morris dobolt az együttesben.

Az 1997-es 'One Second' lemezen új irányba fordult a Paradise Lost, amikor beemelték hangzásukba az elektronikus zenékre jellemző gépi effekteket, loopokat és hangmintákat, némi csalódást okozva ezzel a korai éra rajongóinak, de egyben újakat is toborozva. Az EMI-nál megjelent következő albumon ('Host', 1999) még tovább léptek ebbe az irányba és a gitárok szinte teljesen eltűntek a dalokból. Azóta lemezről lemezre fokozatosan hoznak vissza egyre többet régi énjükből. A 2007-es 'In Requiem' című albumukat (amely már a Century Medianál jelent meg) a kritikusok az 1993-as 'Icon' című klasszikus Paradise Lost lemezhez hasonlították. A Lee Morris helyére 2004-ben érkező Jeff Singer dobos 2008-ban lépett ki az együttesből. A banda új dobosa Adrian Erlandsson (ex-At the Gates, ex-Cradle of Filth) lett.

A zenekar aktuális felállása a 2010-es években eddig két nagylemezt (2012 - 'Tragic Idol', 2015 - 'The Plague Within'), több válogatás-albumot és néhány koncert-anyagot adott ki - ezek mindegyike a korai, pionír stílus felelevenítését, újragondolását fémjelzi.

A Paradise Lost ötödik nagylemeze, a 'Draconian Times' 1995. június 12-én jelent meg. Az album két dalához ('The Last Time', 'Forever Failure') is készült videoklip és kislemez. Habár az album "rockosabb" stílusú az előző, 'Icon' lemezhez képest, zenéjét és témáját tekintve tulajdonképpen annak egyenes folytatása.

A 'Draconian Times' felvételei - hasonlóan a korábbi gyakorlathoz - egy Halifax-hoz közeli tanyán zajlottak. A klasszikussá vált lemezt mindössze egy fél év alatt hozták össze. Nick Holmes egy későbbi interjúban elmondta, hogy abban az időben "teljesen maga alatt volt"; így az ihlet minden addiginál intenzívebb volt részéről. Az énekes elmondása szerint az M/S Estonia hajó elsüllyedése (1994) után egyre inkább foglalkoztatta őt "a közelgő halál gondolata"; viselkedését a hypochondria korai stádiumának jelei formálták. Lendületes, erőteljes mivolta ellenére, a 'The Last Time' dal szövegei is konkrétan a "hirtelen halál kegyetlenségéről" szólnak.

A 'Draconian Times' a Paradise Lost eddigi legsikeresebb albuma, mind kritikai, mind lemezeladási szempontból. Számos magazinban elnyerte 'Az év albuma' szavazást, és az európai országok toplistáin szinte mindenhol az első 40 helyezett között végzett.

A lemezt először hivatalos formában a Sony adta ki újra (CD-n), 2006-ban, de két évvel később a Metal Mind Productions is piacra dobta a digipakos verziót. 2010-ben a Peaceville adta ki dupla bakeliten, 2011 áprilisában pedig az eredeti kiadó, a Music For Nations gondozta a remaszterziált, CD+DVD-s változatot, amire számos bónusz track és a banda 1995-ös Dynamo Fesztiválos fellépésének felvétele került fel.

Rovatunk előző epizódjai itt érhetők el.