A Dream Theater amerikai progresszív metal együttes, amelyet 1985-ben alapított Majesty néven John Myung basszusgitáros, John Petrucci gitáros és Mike Portnoy dobos, a bostoni Berklee College of Music három hallgatója. Az első stabil felállás 1987-re alakult ki Charlie Dominici énekes csatlakozásával, akit 1991-ben James LaBrie váltott fel. 1994-ben a billentyűs hangszereken játszó Kevin Moore hagyta el az együttest - helyére Derek Sherinian került. 1998-ban azonban ő is kilépett; helyére pedig Jordan Rudess érkezett, ezzel kialakult egy stabil, 12 éven át tartó felállás. 2010 őszén a rajongók megdöbbenésére az egyik alapító, a dobos-dalszerző Mike Portnoy jelentette be távozását, akinek utódját fél évvel később jelentették be, Mike Mangini (ex-Annihilator, Extreme, Steve Vai) személyében.

Első sikereit a zenekar az 1992-ben kiadott 'Images and Words' című második albumával, és a lemez 'Pull Me Under' című nyitó-számának videoklipjével érte el, amely az 1990-es évek elején rendszeresen szerepelt az MTV adásaiban. Ennek ellenére az együttes nem számít mainstream előadónak. A banda legnagyobb példányszámban eladott albuma az szintén 'Images and Words', amely aranylemez lett az Egyesült Államokban, és a 61. helyezésig ért fel a Billboard 200-as toplistáján. Ugyanezen listára az 1994-ben kiadott 'Awake' és a 2002-es 'Six Degrees of Inner Turbulence' a 32., illetve a 46., míg a 2007-es 'Systematic Chaos' című albumuk a 19. helyen lépett be. A zenekar tizedik albuma 2009. június 23-án jelent meg 'Black Clouds & Silver Linings' címmel, amely a Billboard 200 toplistáján a 6., az Eurochart Hot 100-on pedig az első lett, ezáltal a megjelenése hetében a legjobban fogyó albumuk lett. A Dream Theater a progresszív metal egyik legnagyobb hatású és legsikeresebb együttese, az Amerikai Egyesült Államokban több mint 2,2 millió, míg világszerte több mint 12 millió lemezt adtak el. 2010-ben bekerültek a Long Island Music Hall of Fame-be. A 2011-ben megjelent 'A Dramatic Turn of Events' albumuk 'On the Backs of Angels' című dalát első alkalommal a zenekar történetében Grammy-díjra jelöltek a 'Legjobb Hard Rock/Metal Performansz' kategóriában. A Mike Mangini bemutatkozását jelentő 'A Dramatic Turn of Events' a második olyan lemezük lett, ami bejutott a Top 10-be, miután a Billboard 200 listáján a 8. helyre került.

A korábbi és a jelenlegi tagok mindannyian magasan jegyzett zenészek, akik számtalan díjat nyertek különböző zenei szaklapok szavazásain, és számos elismert zenésszel játszottak együtt különböző formációkban.

A 'Train of Thought' a Dream Theater 2003-ban megjelent hetedik stúdióalbuma, amely a mai napig a zenekar legkeményebb, legmetalosabb lemeze. A korábbi szokásoktól eltérően a 'Train of Thought' kevesebb mint két éven belül követte az előző stúdióalbumot.

Az album tehát a korábbiaknál egy sötétebb, súlyosabb Dream Theater-t mutatott, de ennek ellenére a dalokból továbbra sem hiányzott a rájuk jellemző epikusság és progresszív megközelítés. A folytonosság jelzésére a lemeznyitó 'As I Am' rövid intróként az előző albumot lezáró billentyűs / nagyzenekari témával lép be. A 'This Dying Soul' a 'Six Degrees of Inner Turbulence' (2002) album 'The Glass Prison' című dalának folytatása, amely Mike Portnoy dobos alkoholizmushoz fűződő viszonyát dolgozza fel. Az ún. "12-lépéses szvit" (Twelve-step Suite) a következő három albumon újabb részekkel bővült.

A 11 perces 'Stream of Consciousness' a Dream Theater leghosszabb instrumentális stúdiófelvétele. Az album legrövidebb és egyben legcsendesebb száma a 'Vacant', amelyben mindössze zongora, basszus és cselló kíséri James LaBrie énekét. Ez a dal abból a szempontból is kivétel, hogy szerzői John Myung basszusgitáros és Jordan Rudess billentyűs voltak, míg a többi számot a zenekar tagjai mind együtt, közösen írták.

Az epikus 'Endless Sacrifice' dalt John Petrucci gitáros írta feleségének, megköszönvén mindazon áldozatokat, amiket a nő hozott azzal, hogy egy utazó zenésszel házasodott össze (Petrucci és a Judas Priestess nevű tribute-zenekarból ismert Rena Sands 1993 óta házasok). A dal verséi és refrénei tulajdonképpen egy párbeszédet prezentálnak a férfi és a nő között. Az 'Endless Sacrifice' helyet kapott a banda nagysikerű, 'Live At Budokan' című koncertlemezén (a hivatalos felvétel itt megtekinthető).

Rovatunk előző epizódjai itt érhetők el.