A 'Mob Rules' című Black Sabbath album 1981 novemberében jelent meg. A klasszikus lemez az 1980-as 'Heaven and Hell' folytatása; a veterán zenekar második kiadványa, amin Ronnie James Dio énekel; egyben az első, amelyen nem Bill Ward, hanem Vinny Appice dobol.

A 'Mob Rules' az USA-ban és Kanadában is aranylemez lett; Nagy-Britanniában pedig az ezüst-minősítést érte el. Három nagysikerű kislemezt is kitermelt magából az album: mind a címadó, mind a 'Turn Up The Night', mind pedig a 'Voodoo' külön-külön is felkerült az amerikai és a brit toplistákra.

Az album összes dalát Tony Iommi gitáros és Geezer Butler basszusgitáros; a dalszövegeket pedig Ronnie James Dio írta. A producer a híres Martin Birch (Deep Purple, Whitesnake, Iron Maiden) volt; a munkálatoknál pedig besegített a nemrégiben elhunyt billentyűs, Geoff Nicholls is. Iommi az Iron Man: My Journey Through Heaven & Hell with Black Sabbath c. önéletrajzi könyvében így emlékszik vissza a munkálatokra: "A banda a los angelesi Toluca Lake-ben, egy bérlakásban látott neki a 'Mob Rules' dalainak megírásához. Eleinte azt reméltük, hogy fel tudjuk venni a dalokat saját stúdiónkban - ezzel is pénzt spórolva -; ennek érdekében pedig még saját keverőpultot is felállítottunk. Aztán végül nem sikerült beállítani a megfelelő gitár-hangzást... Pedig megpróbáltuk mindenhol; még a folyosón is... de egyszerűen nem működött a dolog. Felállítottunk egy komplett stúdiót, és nem sikerült összehozunk, amit akartunk!. Aztán végül a los angelesi Record Plant falait között rögzítettük a 'Mob Rules' nótáit...".

A 'Mob Rules' végül az utolsó Black Sabbath album lett, amint Dio énekelt (legalábbis az 1992-es 'Dehumazier' felvételéig). Ennek oka az volt, hogy a Warner kiadó ekkoriban ajánlott szóló-szerződést az énekesnek. "Miután a 'Heaven and Hell' nagy siker lett, a Warner Brothers meghosszabbította szerződésünket; egyben szóló-szerződést kötött Ronnie-val is. Ez egy kicsit fura érzés volt számunkra, mivel egységes banda voltunk; nem szerettünk volna elkülöníteni senkit sem. Aztán mégis megtörtént..." - nyilatkozta Iommi.

Iommi 1992-ben, a Guitar World magazinnak adott interjújában továbbá az alábbiképpen vallott a lemezről: "A 'Mob Rules' akkoriban meglehetősen zavaros album volt számunkra.A korábbiaktól eltérően zajlott a dalszerzés;így rengeteg egyébként kiváló anyagot nem tudtunk felhasználni. Ez a felállás pedig fantasztikusan erős volt... aztán sok hülyeség miatt darajaira hullott az egész — mindannyian úgy viselkedtünk, mint a gyerekek". Ennek oka minden bizonnyal az volt - ahogy azt Mick Wall a Black Sabbath: Symptom of the Universe c. könyvében megjegyzi -, hogy "némileg elvesztették balanszukat a zenekar erősségei": "Miután Bill Ward és Ozzy Osbourne örömmel távozott a bandából, Tony és Geezer már csak akkor vonult stúdióba dalszerzés céljából, ha hívták őket. Ezáltal tulajdonképpen elvesztették érzéküket az Ozzy-érás albumok íze iránt; de legalább mindenki tudta, hol a helye. Annak ellenére azonban, hogy a kreatív kölcsönhatás mértéke lecsökkent, egy-két éven keresztül mégis sikerült maradandót, klasszikusat alkotniuk".

A 'Mob Rules' borítója Greg Hildebrand fantasy-művész Dream 1: Crucifiers c. 1971-es festménye alapján készült (a teljes alkotás a lenti képen látható).

Az album kiadása után a zenekar turnéra indult, amiről a 'Live Evil' című koncertalbum is tanúskodik. A turné után azonban Ronnie James Dio és Vinny Appice elhagyták a zenekart; dobosként Bill Ward tért vissza, míg az új énekes Ian Gillan (ex-Deep Purple) lett.

A 'Mob Rules' 2008-ban ismét megjelent a 'Rules of Hell' nevű három CD-s válogatáslemez tartalmaként; de a hivatalos kibővített, remaszterizált verzió 2010-ben látott napvilágot, kiegészítve a 'Live at Hammersmith Odeon' című koncert-anyaggal, aminek felvételeit 1981 / '82 telén rögzítették.

A 'Mob Rules' leghosszabb dala a közel 8 perces 'The Sign Of The Southern Cross', ami nem mellesleg Geezer Butler basszusgitáros valahavolt kedvenc Sabbath-nótája. Ahogy Dio azt a '80-as évek eleji turnék során többször is megjegyezte: a dal egy "ördögi csillagképről" szól. A fordított kereszt (vagy ahogy a címben szerepel: a "déli kereszt") az Gonosz eljövetelének jelét reprezentálja. Ettől függetlenül semmiféle vallási vagy vallás-ellenes áthallása nincs a szövegeknek; Dio - mint azt tőle megszokhattuk - a hallgatóra bízza a dal értelmezését.

Rovatunk előző epizódjai itt érhetők el.