Aligha kell bemutatni az Edda Művek zenekart, lévén Magyarország egyik leghíresebb rockegyütteséről van szó. A csapat magva 1973-ban alakult Griff néven, majd 1974-től Edda néven folytatták (ezt tekintjük a zenekar születési évének a „miskolci időszámítás” szerint, valamint ez év szeptemberében lett Pataky Attila az énekes). 1977-ben került a zenekarba Slamovits István, akinek a zenéje meghatározta a zenekar hangzásvilágát. A klasszikus „bakancsos” felállás 1978 szeptemberére állt össze, amikor Zselencz László is a zenekar tagja lett. 1980-tól lett Edda Művek a nevük, és ezt tekintjük a zenekar születési évének „országosan”. A zenekar nevében a „művek” szó azt szimbolizálja, hogy az együttes Miskolcon, egy tipikus északkelet-magyarországi iparvárosban – az „acélvárosban” – kezdte pályafutását. A lemezeladást nézve Magyarország egyik legsikeresebb rockcsapata lett. Szinte valamennyi lemezük "bearanyozódott". Ők voltak az elsők, akiknek vidéki létükre sikerült megtörniük a fővárosi bandák egyeduralmát.

Klasszikus, 'Érzés' című számuk a harmadik nagylemezen szerepel, ami 1983-ban jelent meg, hosszas viták után. Az album eredetileg teljesen más koncepcióban készült volna el, felsőbb utasításra azonban egy szám ('Fekete élmény') kivételével újakat kellett készíteniük. Később a Pataky–Slamovits lemezen jelentek meg a kimaradt számok.

Az Edda-kalendárium szerint a következők történtek a hármas album megjelenésének idején:
"1983 év elején tart még a Platina turné, majd márciustól a harmadik lemez felvétele kezdődik. A stúdiómunkát rengeteg vita kíséri, a Sanzon és Táncdal Bizottság nyolc dalból, ötöt visszautasított /„Engedjetek”, „Királyok és szolgák”, „Jár a füstben a halál”, „Elektromos szemek”, „Ivódal”/ , egyet pedig csak a dalszöveg módosításával fogad el /„Fekete élmény”/. Április 5-én az „EDDA köszönti Miskolcot!” címmel koncerteznek a szülővárosban. A fellépésre érkezők borítékban kapnak a zenekartól 10 fényképet és egy emlékezetőt, melyen ez áll: „Neked is köszönjük az arany- és platina lemezt!” Tavasszal és nyáron robog a turné, majd a miskolci „Ifiparkban”, lemezbemutató koncertre kerül sor. A tervek szerint, a lemezbemutató koncerttel egy időben kellene megjelennie, Riskó Géza: „EDDA MŰVEK, Miskolc” című könyvének. „Felsőbb” utasításra azonban a könyv csak 1984-ben, hosszas huzavona után kerül a boltokba. Nyáron Barta Alfonz Svájcba utazik, ahol megismerkedik egy hölggyel, s a szülővárosa mellett, elhagyja a zenekart is. Alfonz zenei és hangszerelési ötletei nagyban hozzájárultak a zenekar sikereihez, a helyére kerülő Gay Tamás nem pótolhatta ezt a hiányt, (ekkor már egyre élesebben különbözött Attila és Slamó elképzelése a zenélésről). Az egyre feszültebb és ridegebb hangulat megmutatkozik a stúdiómunkák és a koncertek alkalmával is. Augusztus 17-én a Budai Ifjúsági Parkban tartott koncerten Slamó nem akarja eljátszani az „Oh azok az éjszakák”, című dalt, mert giccsesnek titulálja, Attila a vitát elkerülendő, teljesíti Slamó kérését, viszont a technikusoknak meghagyja, hogy a koncert végén ez a dal menjen magnóról. A közönség reakciója egyértelmű: a „tábor” szereti ezt a dalt, szereti a régi dalokat, s a jövőt ebben a stílusirányban képzeli el. Attila, tettével erre szeretett volna rávilágítani, azonban Slamó, rettentő dühös lett. A turné folytatódik, azonban egyre nehezebben tudják elsimítani az újabb és újabb vitákat, anélkül, hogy a közönség bármit ne érzékelne ebből. Attila javasolja, hogy ha a kialakult helyzetet már nem tudják kezelni, múltjukhoz méltóan egy búcsúkoncert keretében köszönjenek el a közönségtől, a tábortól. A közönség java része ekkor még nem sejt semmit. December 3-4-én koncertet adnak az Egyetemi Színpadon, ekkor már a közönség a fellépés elejétől a végéig a „maradjatok együtt” rigmust skandálja. Sajnos ekkorra már a közönség szeretete is kevésnek bizonyul, az egyéniségek „túl” erősek, az akarat pedig más és más. Két héttel később Miskolcon a Városi Sportcsarnokban 2 óra 40 perces koncerten búcsúznak a közönségtől, a várostól a múlttól. Az ország minden részéből érkeznek a rajongók, a zenekar pedig eljátssza szinte mindhárom lemez anyagát, azokat is melyek 1979 és 1983 közt a koncerteken felcsendültek, de lemezre nem kerülhettek. A búcsúkoncert utolsó momentumaként, felcsendül magnóról a „Játék véget ért”, a teremben pedig mindenki zokogásban tör ki. A hangulat leírhatatlanul drámai. Szervezési hiba miatt december 19-én Gyöngyösön még egyszer fellép az EDDA, majd szomorúan zárva egy korszakot, mindannyian új jövő felé fordulnak".

Rovatunk előző epizódjai itt érhetők el.