A Doors egy 1965-ben Los Angelesben alakult, az akkori fiatalságra az egyik legnagyobb hatással bírt rockzenekar (nevét angol szokás szerint gyakran névelővel használják: The Doors). Nevüket Aldous Huxley könyvének címéről, a „The Doors of Perception”-ról nevezték el. Az együttest Jim Morrison énekes, Ray Manzarek billentyűs, John Densmore dobos és Robby Krieger gitáros alkotta. Arculatát Jim lázadó személyisége határozta meg leginkább. Vad, költői szövegei mellett karizmatikus, és kiszámíthatatlan színpadi személyiségként híresült el. Az ő 1971-ben bekövetkezett halála után a zenekar már csak két évig, 1973-ig működött trióként.

Lemezszerződést 1966-ban írtak alá az Elektra Records lemezkiadóval, ahol olyan albumokat adtak ki, mint a 'The Doors' (1967), a 'Strange Days' (1967), a 'Waiting for the Sun' (1968), a 'The Soft Parade' (1969), a 'Morrison Hotel' (1970), az 'Absolutely Live' (1970) és az 'L.A. Woman' (1971). Noha az együttes aktív pályafutása 1973-ban lezárult, népszerűségük utána is megmaradt. Az RIAA adatai alapján 32,5 millió LP-t adtak el az USA-ban, míg világszerte több mint 100 milliót. Az Egyesült Államokban 19 arany, 14 platina és 5 multi-platina albummal rendelkezik a zenekar. A Doors volt az első olyan amerikai zenekar amelyik nyolc egymást követő aranylemezt tudhatott magáénak. Ray Manzarek és Robby Krieger a későbbiekben gyakran turnézott a Manzarek–Krieger (vagy Ray Manzarek & Robby Krieger of The Doors) formációval, amellyel kizárólag Doors dalokat adtak elő. 1993-ban választották be őket a Rock and Roll Hall of Fame-be.

A Doors 1967 végén jelentette meg a 'Strange Days' című albumot, aminek harmadik száma a 'Love Me Two Times'. Sokan ezt tartják az együttes egyik legjobb lemezének. Az album tartalmazza a szintén népszerű 'Strange Days', 'Unhappy Girl' és 'People Are Strange' című dalokat is. A 'When The Music's Over' továbbá egy epikus költemény, amit leginkább a híres 'The End' című számhoz lehet hasonlítani.

A 'Strange Days'-ről 'Moonlight Drive' volt az első szám, amit Jim Morrison a The Doors részére írt. A szám demó verzióját már 1965-ben felvették, majd 1966-ban újra rögzítették az első albumukhoz ('The Doors'). A végső változat 1967-ben készült el és ezen az albumon jelent meg.

Az albumból áradó misztikus és rejtélyes légkört sokszor a Carmina Burana-hoz hasonlítják. Nem is maradtak el a sikerek: a 'Strange Days' a 200-as Billboard lista 3. helyén debütált, és rögtön platinalemez lett. A Rolling Stone magazin 407. helyre rangsorolta ezt a lemez a 'Minden idők 500 legjobb albuma' listáján.

A 'Love Me Two Times' kislemez önmagában is sikeres volt: az amerikai toplista 25. helyén landolt a megjelenést követően; habár a helyi rádiók akkoriban "rizikósnak" nevezték a dal sugárzását - a Connecticut-beli New Haven városában például be is tiltották, mondván "erősen vitatható" a dal szövege.

A 'Love Me Two Times'-t egyébként a Doors gitárosa, Robby Krieger szerezte. A tagok elmondása alapján ez a szám egy katonáról (vagy nevezhető tengerésznek is a főszereplő) szól, aki a háborúba (Vietnam) vonulás előtti utolsó napját tölti a barátnőjével. Ray Manzarek, a banda csembalósa szerint ez a dal "Robby blues / rock-klasszikusa, a vágy és az elmúlás témájában".

Rovatunk előző epizódjai itt érhetők el.