A Dissona a 'One More Kiss, Dear' című Vangelis-szerzeményt dolgozta át sajátos stílusában. A dal eredeti verziója a Blade Runner film originál, 1982-es válatozatának betétzenéje volt.
A Dissona nyilatkozata így szól: "Nyilvánvaló, hogy a Dissona inspirációit több forrásból lehet eredeztetni - ezek egyike kétségkívül a science fiction műfaj. Ehhez hasonló témákat, koncepciókat és hangulatokat másfajta média nem is igazán tud előállítani. Minket konkrétan a sci-fi inspirált abban, hogy a zenénkben felfedezhető atmoszférák rendszeresen szerepeljenek diszkográfiánkban, és meghatározói legyenek jövőbeni munkásságunknak. A Blade Runner a science fiction-világ egyik legkiemelkedőbb alkotása; az új film megjelenésével pedig úgy éreztük, le kell rónunk a tiszteletet e klasszikus zenemű előtt". A Dissona emellett egy vadonatúj nagylemez felvételét is tervbe vette. Ennek kapcsán így szól a közlemény: "A Dissona jelenleg új albumon dolgozik. Nagy terveink vannak ezzel kacspolatban; tőlünk szokatlan, új területeket igyekszünk felfedezni, de persze megmarad zenénk tipikus hangzása is. Dalszövegi és zenei tartalmaink albumról albumra eltérnek; de mégis egyfajta evolúciót tükröznek, kohezív tekintetben összeforrnak. Röviden: nagyon izgatottak vagyunk a jövőt tekintve!". A Dissona a banda tagjainak korábbi együtteseiből formálódott meg, Drew Goddard dobos, Matt Motto gitáros, David Dubenic énekes és Craig Hamburger basszusgitáros közreműködésében. David és Craig többnyire klasszikus extrém zenei háttérrel rendelkezik; míg Drew és Matt inkább jazz, és hasonló eklektikus műfajokban alkotott. Mindezen hatások vegyülete érezhető a Dissona lemezeinek atmoszféráján, hangulatán. Első lemezük 2009-ben jelent meg, 'Ten Masks' címmel. Ezt követte a 2012-es, saját elnevezésű lemez, amit világszerte elismerően fogadtak a metalzene-rajongók és a kritikusok. 2016-ban a banda felvette és kiadta eddigi legambíciózusabb anyagát, a 'Paleopneumatic' albumot - erről bővebben itt írtunk.
Az Ön kosara jelenleg üres.