JULLIET - 'Eight Lives Gone'

A Julliet nevezetű floridai hard / glam rock zenekar a '80-as évek közepén alakult. A banda alapító tagjai között volt Greg Pecka, aki ezt megelőzően, rövid ideig a Dokken-ben, valamint (három album erejéig) a Hellion zenekarban játszott. A Julliet énekese, Kenny McGee 1987-ben ismerkedett meg a Qiuet Riot akkori frontemberével, Kevin DuBrow-val, aki sokat segített a banda első albumának felvételeiben / promóciós tevékenységeiben.

A későbbiekben Los Angeles-ben működő Julliet egyetlen album kiadása után feloszlott, amikor beköszöntött grunge-korszak. McGee ezután visszaköltözött Floridába, és - pankrátori tevékenységei mellett - szólókarrierbe vágott. A Julliet több mint 10 évvel később, 2002-ben ismét összeállt egy újabb album kiadása erejéig.

A Julliet eredetileg 1985-ben jött létre, és 1991-ig volt aktív. 1990-ben jelent meg a floridai glamsterek debütáló albuma, amin McGee és Pecka mellett Jimmi DeLisi gitáros (Sector 9) és Ty Westerhoff basszer játszott. Zenéjüket tekintve elsősorban dallamos hard rock zenében utaztak, de köszönhetően McGee karcos énekhangjának és sajátos színpadi megjelenésének az akkoriban divatos "glam" jelzőt is előszeretettel aggatták rájuk. Dalaikban továbbá gazdag billentyű-játék hallható; így sokan a White Lion és a House Of Lords zenekarokkal emlegetik egy lapon őket (habár az sosem derült ki, hogy ki billentyűzött a Julliet-ben).

A '80-as évek végén - miután Los Angeles-be helyezte székhelyét a banda - komoly helyi rajongótáborra tettek szert; koncertjeik szinte mindegyike teltházas esemény volt. Ennek okán figyelt fel rájuk a globális befolyással rendelkező Enigma Records, illetve a Quiet Riot frontembere, Kevin DuBrow, aki producere lett az első Julliet albumnak, melyet 'Passion' címmel láttak el (habár ez a lemez hivatalosan csak 2002-ben jelenhetett meg). Ezen az albumon egyébként maga DuBrow háttér-vokálozik, és a szintén Quiet Riot-os Frankie Banali dobol.

Az első hivatalos album - amit már a bandáról neveztek el - 1990-ben látott napvilágot. Ennek producere a Survivor gitárosa / hangmérnöke, Frankie Sullivan volt (az ő ötlete volt, hogy McGee a korábbiakhoz képest karcosabb, blues-osabb énekhangon adja elő a nótákat). A frontember egyedi, néhol Elvis Presley-re hajazó hangja; DeLisi és Westerhoff erőteljes összjátéka és Pecka mennydörgő ütemei révén a 'Julliet' egy precízen kidolgozott, mégis laza és dögös glam-rock album lett - nem véletlen, hogy az Államokban több mint 300 ezer példány kelt el belőle.

A '90-es évek elején azonban nagy mértékben átalakult az amerikai rockzenei színtér, a grunge virágzásának köszönhetően. Az ún. "haj- / glam-bandák" elkezdtek kiesni a rivaldafényből, miközben a Seattle-i szcéna robbanása letarolta a világot. A lemezkiadók a továbbiakban már nem kívántak együtt dolgozni a '80-as évek klasszikus rockbandáival - így a Julliet-tel sem. A glam-éra végeztével tehát ez a banda is feloszlott; de annak ellenére, hogy Kenny visszatért Tampába, Jimmy és Ty igyekeztek életben tartani a Julliet nevét.

A gitáros és a basszer kitartása olyan erős volt, hogy a 2000-es évek elejére sikerült hivatalosan is újjáéleszteni a zenekart. Visszatért Kenny McGee, és Jimmy DeLisi-ékkel összállva kiadták a mindaddig "félretett" 'Passion' albumot, majd egy vadonatúj nagylemezt is. A 2004-es megjelenésű 'Psycho Boyfriend' albumot a Metal Mayhem Records gondozta. Habár innentől fogva trióként működött a banda, ezen a lemezen több vendézenész (pl. Shaun Fetzer, JJ Johnson, Danny Elliott) is kisegítette őket.