RUNNING WILD - 'Conquistadores'

1976-ban egy iskolai banda alakult Hamburgban Rolf Kasparek (alias Rock’n’ Rolf mini tyrannus) „parancsnoksága” alatt, ki az ének mellett gitárosi szerepet is vállalt. Társai Uwe Bendig (gitár), Michael Hoffman (dobok) és Jörg Schwarz (basszusgitár) lettek, bár Schwartz-ot rövidesen Carstin David váltotta fel. 1979 körül a banda Running Wild-ra változtatta nevét, és kiadták első demójukat. Ekkor már a basszusgitáros és a dobos helyén más játszott. A tagcserék egyébként végigkísérik a banda egész történetét, köszönhetően a kalózkapitány ellentmondást nem tűrő uralmának. A csapat újszerű zenéjével ámulatba ejtette Hamburgot. 1984-ben 'Iron Heads' és Bones to Ashes c. számaik felkerültek egy „death metal” (!) c., a Noise által kiadott válogatás-albumra. Ugyanebben az évben megjelent első lemezük, a 'Gates to Purgatory', mely nem kevesebb, mint 20000 példányban kelt el a kiadás utáni három hónapban.

Második albumuk, a 'Branded' 1985-ben jelent meg, és a Running Wild ezzel Németország egyik legsikeresebb metalzenekara lett. Nevüket együtt emlegették a Scorpions-szal és az Accept-tel. Ekkorra kialakult az a tipikus Running Wild-stílus, melyen aztán nem változtattak többet - lényegében ez köszön vissza ma is az albumaikon. A siker bizonyítékaként a zenekar együtt turnézhatott az akkoriban szupersztár státuszban leledző Mötley Crüe-vel, a Theatre of Pain turnén.

Az 1987-ben kiadott 'Under Jolly Roger' kezdte kialakítani azt az egyéni kalóz-imázst, ami meghatározta a későbbi időket is. A tagcserék persze folytatódtak; a dobos és a basszgitáros is elhagyták a bandát. Első európai turnéjuk során Budapestre is eljutottak, ahol 5000 rajongó előtt játszhattak. A turné alapján megjelent első koncertlemezük is, a 'Ready for boarding', melyet a kritika is kedvezően fogadott.

1988 végén kijött negyedik stúdióalbumuk, a 'Port Royal', mely több mint 50000 példányszámban kelt el. Stefan Schwarzman elhagyta a zenekart az UDO kedvéért; helyét Iain Finlay foglalta el. Az 1989-es 'Death or glory' az európai eladási listákat hetekig vezette; nem sokkal ezután pedig megjelent 'Bad to the bone' c. maxi-single is. Az albumot követő turné hatalmas siker lett, minden koncert teltház előtt zajlott. Ezen koncertek hangulatát jól tükrözte a kiadott mini-LP, a 'Wild Animal'.

1991-ben a kalózcsapat ismét lecsapott: a felvezető 'Little Big Horn' maxi után kiadták 'Blazon Stone' albumukat, majd egy best-of albumot is, 'The First Years Of Piracy' címen. A sikeres turné a Raven-nel emlékezetes momentum volt a banda történetében. Közben Schwarzman ismét a banda tagja lett - vele adták ki 1992-ben a 'Pile of Skulls' albumot, aminek turnéján fantasztikus pirotechnika tette igazán látványossá a showt.

1994-ben a 'The Privateer' single után megjelent a 'Black Hand Inn' album, melyen már egy új gitárbűvölő, Thilo Herrman játszott. Az 1995-ben megrendezett Summer Metal fesztivál hatalmas sikert hozott a Running Wild-nak. Olyan bandákal játszottak itt együtt, mint a Rage, a Grave Digger, és az Iced Earth. Október végére egy újabb ágyúlövés adta hírül a világnak a következő, 'Masquerade' című album világrajöttét. 1996-ban a zenekar egy kis szünetet tartott, amit aztán a kritika által is dicsért 'The Rivalry' követett, mely szokatlanul „progresszívre” és dallamosra sikeredett. A true-metal zászlaját ismét felhúzó csapatot azonban a siker ellenére is elhagyta a Rivalry turné előtt Jörg Michael dobos, a Stratovarius kedvéért.

1999-ben a Noise kiadta a 'Death Or Glory', 'Blazon Stone', 'Pile of Skulls', 'Black Hand Inn' és 'Maquerade' albumok remaszterizált verzióit, bónuszokkal megtűzdelve. A 11. stúdióalbum, a 'Victory' 2000-ben jelent meg, mely a 'Masquerade' és a 'The Rivalry' után a harmadik konceptalbuma volt a csapatnak.

2002-ben az együttes 'The Brotherhood' c. albumával tért vissza, melynek turnéjából dupla CD és DVD készült. 2003-ban a banda fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte - ennek alkalmából a Noise egy 2 CD-s válogatásalbumot adott ki, '20 Years in History' címmel.

2005-ben úgy tűnt, az utolsó stúdióalbumuk jelenik meg, mivel Rolf Kasparek énekes-gitáros / dalszerző / a zenekar vezetője 2009-ben a Running Wild pályafutásának befejezése mellett döntött. A feloszlás előtti utolsó koncertjüket 2009. július 30-án adták a Wacken Open Air fesztiválon.

2011-ben - a zenekar működését lezárandó - megjelentettek búcsúzóul egy koncertalbumot, 'The Final Jolly Roger' címmel. Nem sokkal később azonban - 2011 október 21-én - a frontember Rolf váratlan bejelentést tett a honlapján egy videó-üzenetben, miszerint mégis a folytatás mellett döntött, és már 10 új dalt is írt a következő albumhoz, melyet 2012-ben kíván megjelentetni.

A visszatérő nagylemez 'Shadowmaker' címen látott napvilágot, 2012 áprilisában, a Steamhammer kiadó jóvoltából. Alig egy másfél év telt el, és megjelent egy másik stúdióalbum, a 'Resilient'. Ezt követte egy válogatás-lemez, ami a Noise-kiadós éveket foglalja össze, majd 2016-ra felvették a 'Rapid Foray' című művet. Ez utóbbi volt a banda 16. stúdiólemeze. Ekkorra összesen több mint 18 millió albumot adtak el világszerte!