A Manimal eddig megjelent albumai - a 'The Darkest Room' (2009) és a 'Trapped in the Shadows' (2015) kiváló mintapéldányai a tradícionális alapokon nyugvó, mégis modern és a jövő hangzását tükröző power metal műfajnak, amit számos kreatív ötlet és a tagok vég nélküli lekesedése határoz meg. Legújabb lemezük, a 'Purgatorio' egy újabb kimagasló minőségű alkotás: a négy zenész kilenc új dalt tett le az asztalra, elhatározván, hogy ezúttal még véletlenül sem húzzák be a fékeket, és egy minden tekintetben dinamikus, változatos, ugyanakkor különféle atmoszférákkal felvértezett, himnusz-kollekciót viteleznek ki.

“Mindig is az volt a célunk, hogy olyan dalokat alkossunk meg, amiket szeretünk, és amikben hiszünk. A kihívás tehét most is adott volt: feszes és erős ütemekkel, dallamokkal ellátott, de mégsem kiszámítható nótákat kellett írnunk. Mindez persze csak bónusz, miután ráeszméltünk arra, hogy sok ember - a világ minden táján - hozzánk hasonló zenei ízléssel rendelkezik...” - nyilatkozott Samuel Nyman frontember.

Mint mindig, ezúttal is Nyman dalszerzői tehetsége az epicentruma a Manimal albumának, melyen egyik fénypont követi a másikat. Nyman le sem tagadhatná, hogy Rob Halford, Geoff Tate és Michael Kiske volt rá a legnagyobb hatással: énekhangját elsöprő erővel és szenvedéllyel telten prezentálja. Ehhez párosulnak az intelligens dalszerzői módszerek, melyek gyakortlatát Henrik Stenroos gitáros is elsajátította. Stenroos egy vérbeli riff-ikon, akinek játéka jelenti a Manimal dalainak egyik legfontosabb alapkövét. Azonos jelentőséggel bír továbbá André Holmqvist dobos és Kenny Boufadene basszusgitáros sajátos játék-stílusa. Holmqvist erőteljes ütemei tökéletes balanszban állnak - valahol a Tommy Lee-Mike Portnoy vonalon lehetne elhelyezni az általa kivitelezett témák stílusát. Nem mellesleg Nyman mellett ő volt a 'Purgatorio' társ-dalszövegírója. Természetesen Boufadene is kiveszi a részét a produkciós munkálatokból: ő keverte véglegesre az album hanganyagát, és ő rendezik a banda videoklipjeit.

“Hasonlóan első két lemezünkhöz, ezt az albumot is mi magunk vettük "kezelésbe" - elsősorban azért, mert szeretünk totális kontrollal rendelkezni a saját dalaink felett. Egyértelműen irányítás-mániások vagyunk; már csak a gondolat is megrémiszt minket, hogy valaki másnak, külsős producernek a kezébe kelljen adnunk a saját kreációnkat” - vallotta be Nyman.

Ettől függetlenül a banda híres hangmérnökökkel vette körül magát: a dob-témákat Jakob Herrmann (Anthrax, Europe, Machine Head, Evergrey) technikus Top Floor Stúdiójában vették fel; míg az album maszterizálását Tony Lindgren végezte el, Jens Bogren hírhedt Fascination Street Stúdiójában. A lemez borítóját a szintén neves Claudio Bergamin (Judas Priest) készítette el.