A Magma egy veterán francia progresszív rock banda, amit 1969-ben alapított Christian Vander dobos, azzal az indíttatással, hogy feltérképezze "az emberiség spirituális és ekológiai jövőjét". A Magma a huszadik század egyik legambiciózusabb és legkalandosabb zenekara, olyan képzelőerővel, ami csak kevés kortársuknak adatott meg: akkoriban egy nyelv megalkotása (Kobaïa) és használata még példa nélküli dolognak számított, főleg Franciaországban, ahol a hallgatók mindig is sokat adtak a dalszövegekre. Ma persze már nincs egyedül a Magma a kitalált nyelvek terén, de a másik leghíresebb példának számító, már említett Sigur Rós is csak harminc évvel később állt elő a maga verziójával. Az is ritka dolog a popzenében, hogy egy zenekar saját mitológiát teremtsen, bár a hetvenes években nem a Magma volt az egyetlen példa, George Clinton Parliament-Funkadelic kollektívája is terjedelmes mítoszt írt, hogy hátteret teremtsen zenéjéhez, de itt is a Magma volt az első.

Lehet, hogy a Magma nincs ott a leghíresebb progresszív zenekarok között (legalábbis nincs annyi rajongójuk, mint a Pink Floyd-nak, a Genesis-nek, a Yes-nek vagy a King Crimson-nak), de mégis ők az egyik legjobb példa a műfajra. Ahogy Vander is mondta, a hatvanas években a zenészek három dolgot hallgattak: rockot, jazzt vagy klasszikus zenét, és miközben például a jazz előadók sokkal több dolgot ismertek (Miles Davis például Debussy-t is hallgatott mások mellett), addig a rockzenészek jóval zárkózottabbak voltak. Vander valódi progresszív zenész: egyaránt érdeklődött a jazz és a klasszikus zene iránt, habár a rockot sem vetette meg, így mindegyik műfaj elemeit beleolvasztotta saját látomására a zenéről, ami így teljesen egyedivé és tényleg előremutatóvá vált. A Magma albumain nem találunk olyan húsz-harminc percig elnyújtott dalokat, amik csak értelmetlen, klasszikus hangzású instrumentális részekkel vagy perceken át tartó, sehova sem haladó gitárszólókkal vannak kitöltve. Nincsenek olyan eltúlzott témák, mint a Yes esetében; csak a tiszta energia, ami valahogy improvizáltnak hangzik, miközben egyértelmű, hogy gondos tervezés eredménye. A Magma a leginkább spirituális progresszív zenekar - közelebb van Coltrane kései lemezeihez, mint mondjuk az Emerson, Lake & Palmer vagy a Nice "intellektuális" művészkedéséhez. A Magma a tiszta, letaglózó erő lanyha vonóskíséretek és unalmas filozofálások helyett. Nem véletlen, hogy Vander éppen a láváról nevezte el zenekarát - egy hasonlóan tűzforró és legyőzhetetlen erőről, ami tényleg illik a Magma hangzásához.

A Magma 50 éves fennállása során mindeddig 14 nagylemezt adott ki; emellett pedig számtalan válogatás-album és koncertlemez fűződik a banda nevéhez.

Legismertebb lemezük az 1973-as 'Mëkanïk Dëstruktïẁ Kömmandöh'. Ez a viszonylag rövid - 38 perces - album mindent tud, amit a Magma tudott hetvenes évekbeli fénykorában: spirituális jazzt, modern klasszikus zenét és avant-rockot egyesítő hangzása mindig azzal az energiával lüktet, amiért még a mai fiatalok sem vetik meg Vander és társai zenéjét. A leginkább kántáló templomi kórusokra emlékeztető énekszólamok a mindenki számára érthetetlen Kobaïan nyelven íródtak, de mégis nagy hatásúak, valami egyszerre csodálatos és rémisztő dolog képét vetítik a hallgató elé, valami apokaliptikus eseményét vagy éppen egy születő univerzumét. Itt minden hang hatalmas, de az album egy pillanatig sem esik abba a hibába, hogy felfuvalkodottnak tűnjön, mint annyi gyenge progresszív lemez. És a 'Mëkanïk Dëstruktïẁ Kömmandöh' nem az egyetlen jó Magma lemez: az 1974-es 'Köhntarkösz' (amelyen Vander John Coltrane-hez írt siratódala, a 'Coltrane Sündïa' is szerepel) megközelíti a színvonalát, de a zenekar újjáalakulása után, 2004-ben megjelent 'K.A. (Köhntarkösz Anteria)' is figyelemreméltó minden tekintetben.

A legutóbbi albuma, a 'Zëss' (vagy alternatív címével: 'Zëss: Le Jour Du Néant') 2019 júniusában jelent meg, Christian Vander saját kiadója, a Seventh Records jóvoltából, amit 1986-ban alapított a zenész, és azóta olyan előadók tartoznak köreibe, mint Stella Vander, Patrick Gauthier és a Collectif Mu. A 'Zëss' albumon Vander hetvenes években írt dalai szerepelnek, melyek annak ellenére, hogy az évtizedek során többször is előadott élőben, hivatalos stúdió-formában mindeddig nem jelentek meg.

A Magma felállásában az évek során közel 100 tehetséges zenész fordult meg, de az egyetlen örökös tag mindvégig Christian Vander maradt. Mellette a leghosszabb ideje felesége, Stella Vander szerepel az együttesben.

A Gotham O.D 2015-ben még kiadott egy single-dalt ('Sky On My Mind'), de 2016-ban feloszlott a banda. A tagok ezután az Old Man's Tale és a The Days Infinite nevezetű zenekarokban folytatták karrierjüket.