A Gamma Ray egy német heavy metal / speed metal zenekar, melyet Kai Hansen alapított 1988-ban, miután otthagyta korábbi zenekarát a Helloween-t. Eddigi pályájuk során 11 nagylemezt adtak ki, és mára Európa egyik legsikeresebb heavy/speed metal zenekarává váltak.

Eleinte csak projektnek indult a közös zenélgetés, de mivel a stúdióban olyan nyugodt atmoszféra, jó hangulat uralkodott, ráadásul ezzel párhuzamosan egy gördülékeny alkotói folyamat is zajlott, mindenki számára egyértelmű volt, hogy együttesként kell továbbfolytatni a megkezdett zenélést.

A Gamma Ray 1990-ben jelentette meg első nagylemezét, a 'Heading for Tomorrow'-t, amely főleg Németországban és Japánban lett hatalmas siker. Érdekesség, hogy a magát igazi epikus himnusszá kinövő címadó dal egyes részleteit Hansen és Piet Sielck (Iron Savior) már a '80-as évek elején megírta közösen, „felhasználásra” azonban csak most kerültek, a rajongók nagy örömére. Ez a debüt-album még a Helloween-féle "happy metal" vonalat vitte tovább, azt a stílust, ami annak idején Helloween-t híressé tette. Vendégként olyan zenészek szerepeltek az albumon, mint pl. a később állandó taggá váló Dirk Schlachter (basszer – 'Money', 'The Silence'), Tommy Newton (gitár – 'Free Time'), Tammo Vollmers (dob – 'Heaven Can Wait'), illetve Mischa Gerlach (szintetizátor). A bakeliten megjelent első kiadáson pedig még nem is a Gamma Ray felirat, hanem egy Kai Hansen-logó szerepelt, ezzel is nyilvánvalóvá téve, hogy ki az agytröszt a bandában.

A Gamma Ray a Ralf Scheepers (ének), Dirk Schlächter (gitár), Uwe Wessel (bassz), Uli Kusch (dobok) és természetesen Kai Hansen (gitár, ének) felállásban indult meghódítani a világot. A turnéval párhuzamosan egy új EP-t is megjelentettek, a 'Heaven Can Wait'-et, ami a címadó dal újra felvett változatán kívül egy vadonatúj számot is tartalmazott, a 'Who Do You Think You Are?'-t, ill. 3 olyan dalt, ami nem fért már fel a 'Heading for Tomorrow'-ra. A turné maximális sikerként írta bele magát a rocktörténelem nagybetűs könyvébe. Legnagyobb tetszést természetesen Japánban arattak, amit a Tokióban felvett 'Heading for the East' videó örökített meg az utókor számára, amelyen az első album számai mellett több Hansen által írt Helloween-számot is előszedtek.

1991 februárjában vonultak újra stúdióba (ezúttal Dániában) a turnéról visszatért heavy metalosok, pár új számmal a fejükben, Tommy Newton producer vigyázó szemei alatt, aki profi munkát végzett a végül szeptemberben megjelent 'Sigh No More' albumon. A stílus, ha gyökeresen nem is, de nagy vonalakban különbözik az előző albumtól: eltűnt a dalszövegekből is az eddigi "happy metal" attitűd, legfőképp az éppen dúló öbölháborúnak eredményeként. A sajtó és a közönség visszajelzéseiből is egyértelmű volt, hogy ez az album nem sikerült olyan jól, mint elődje, ill. az őt követők. Több töltelék-nóta is helyet kapott ezúttal a korongon, amit nem szokhattak meg Hansen mestertől a rajongói.

1992-ben a japán turnét követően a média újból felkapta a Gamma Ray-t, ám ezúttal csak rossz hírről lehetett beszámolni, ugyanis a ritmusszekció - azaz Uwe Wessel és Uli Kusch - személyes nézeteltérésekre hivatkozva távozott a bandából, és egy teljesen ismeretlen együttes, a hamburgi Anasthesia tagjaival - Jan Rubach basszerrel és Thomas Nack dobossal lettek helyettesítve. Ehhez jött még, hogy Hansen-ék elkezdték építeni a saját, önálló stúdiójukat, ami természetesen relatív hosszabb időt vett igénybe, így ezen okok következményeképp csak 1993-ban vonultak megint stúdióba, hogy felvegyék 3. albumukat, az 'Insanity & Genius'-t, ami végül azév júniusában jelent meg. Ezúttal Kai és csapata visszakanyarodott a gyökerekhez: az 'I&G' stílusa jobban hajaz a debüt-albumra, mint az őt megelőzőre, ugyanis rájöttek, hogy mit várnak el a rajongók tőlük: bombasztikus power metalt speed elemekkel vegyítve. Ekkora időtávlatból visszatekintve talán mondhatjuk, hogy a Gamma Ray akkoriban egy kisebb alkotói válsággal küszködhetett, hiszen az olyan, koncerteken máig játszott slágerek mellett, mint a 'Gamma Ray', a 'No Return' vagy a 'Last Before The Storm' szintén kaptunk egy adag felesleges „tölteléket a húsba”, és a két epikusabbnak szánt szerzemény is inkább elnyújtottnak tűnhet sok rajongó szemében.

És ekkor jött a nagybetűs változás a csapat életében, mint derült égből a heavy metal-villámcsapás. Ahogy a tervek a banda 4. albumával kapcsolatban egyre inkább formát öntöttek, Hansen-t és Schlächter-t egyre inkább zavarta az a tény, hogy Scheepers Hamburgtól lényegesen messze lakik, így csak hétvégeken tudtak próbálni és stúdiózni, és ez bizony jelentős féknek viszonyult a banda életében, amit Hansen egyáltalán nem akart behúzva tartani. Ezt tetézte Scheepers azon lépése, hogy jelentkezett a Judas Priest meghallgatásra, amelyen Halford utódját keresték. Így végül közös megegyezés alapján úgy döntöttek, hogy a Gamma Ray-nek és Scheepers-nek is az a legjobb, ha szakít az együttessel, így a rajongók nagy örömükre újra Kai Hansen-t találták a mikrofon mögött.

1995 májusában a "melodic metal" műfaj egyik gyöngyszeme, a Gamma Ray történetében etalonnak számító konceptalbum, a 'Land of the Free' napvilágot látott, és ahogy Caesar, jött, látott és győzött. Ezúttal nem lehet gyenge pontról, vagy töltelékről beszélni: a 'Land of the Free' a 'Heading for Tomorrow' bombasztikusságának és dallamosságának, és a 'Walls of Jericho' agresszív keménységének és durva riffjeinek elegyítése következtében hatalmas sikert aratott mind a rajongók, mind a sajtó körében. Ezen az albumon szerepel a banda egyik leghíresebb eposza, a nyitó 'Rebellion In Dreamland', ami minden szempontból fantasztikus lett, a sok váltásnak és a nagyszerű vokális teljesítménynek köszönhetően.

Augusztusban Kirk és Hansen újra stúdióba vonultak, hogy felvegyék a 4 számos, 'Silent Miracles'-re keresztelt EP-t, ami csak balladákat tartalmaz: sokak szerint Kai legjobban az 'A While In Dreamland' című nótában adta tanúbizonyságát énekesi képességeinek, amiben Hansen énekén kívül mindössze egy zongora hallható még. Mivel azonban a végleges mixelés és keverés befejezése nem volt megvalósítható a turné kezdete előtt, így a megjelenés 1996 februárjára csúszott. A 'Land of the Free' boltokba kerülését természetesen egy újabb turné, az európai Men on a Tour követte, amely igencsak hosszúra nyúlt, de sikeressége miatt az 'Alive ’95' koncertlemez CD formájában került megörökítésre az utókor számára, amelyet 1996 májusában vehetett a kezébe a nagyérdemű közönség.

1996 szeptemberében a banda egy újabb turnét tervezett lebonyolítani a régi haverral, a Rage zenekarral, valamint a finn power metal óriás Stratovarius-szal, de nem sokkal a próbák megkezdése előtt Jan Rubach és Thomas Nack úgy döntött, hogy elhagyja a bandát. Jan kilépésének oka Dirk Schlächter eredeti posztjában gyökerezett, és abban az elhatározásban, hogy ehhez vissza is akar térni, névlegesen a basszusgitárhoz. Szó volt ugyan arról, hogy Jan helyet cserél Dirk-kel, mivel Rubach állítólag mindig is szívesen töltötte volna be ezt a pozíciót az együttesben, de végül is nem vállalta, és a távozás útjára lépett. Thomas pedig teljes erejével egy másik zenei projektre akart koncentrálni, amit akkorra már jó ideje „futtatott”, ám szívességből még végigdobolta a turnét. Jan helyére azonban már a turnéra új gitárost kellett importálni, Henjo Richter személyében.

Az új felállás 1997 márciusában kezdte meg a stúdiómunkálatokat a soron következő albumon, amit májusban egy felvezető EP, a 'Valley of the Kings' előzött meg. A 'Somewhere Out in Space', ami a banda űrmániájának első, az egész világ számára kézzelfogható megnyilvánulása volt, augusztusban jött ki, olyan speed metal adrenalin-csomaggal, mint a 'Beyond The Black Hole', és olyan slágerekkel, mint a 'Pray', ill. Dan dobszólójával, a 'Cosmic Chaos'-szal. Az album egyik érdekessége a 'Watchers In The Sky' c. szám, amit eredetileg az Iron Savior nevű banda jegyez, és szerepel az együttes 1997-es debüt-albumán (tudniillik, akkor még Hansen benne volt az Iron Savior-ben). A Gamma Ray-féle verzión így értelemszerűen Piet Sielck is vendégszerepel; a Blind Guardian-nel való barátság jegyében pedig Thomen Stauch töltötte be az ütős szerepét. Ahogy egyes rajongók mondanák, Hansen gitárja ezen az albumon sír a legszebben.

Két évvel később, a HammerFall-lal és Jag Panzer-rel eltöltött intenzív turnézás után, 1999-ben jött ki a 'Powerplant' c. újabb Gamma Ray ópusz, amely zeneileg újabb kapukat tárt ki a banda előtt, dalszövegeinek világa azonban az előző albumot idézi. A Pet Shop Boys-feldolgozásról ('It's A Sin') is elhíresült 'Powerplant' szintén nagy sikereket ért el a világ minden pontján, nem is véletlenül, hiszen számai mai napig nagy koncert-favoritok.

Ekkor már nagyon érett az ideje egy igazi best-of albumnak, azonban ezt megelőzte még egy érdekesség. Japánban kiadásra került a 'The Karaoke Album', ami 10 Gamma Ray szám karaoke-verzióját tartalmazza. Úgy látszik, a japánok tudnak bulizni! Hansen még egy best-of albummal is különlegeset akart alkotni, így a banda stúdióba vonult, hogy a régi számokat újra felvegyék. 13 számot újravettek, 7 remasztereltek. A munkában elfáradt tagok ezek után pedig 1 évre szabadságolták magukat, az újabb album megjelenését 2001-re tűzték ki, és azt ígérték, hogy olyan klasszikus bandákkal mutat majd rokonságot, mint az Iron Maiden és a Judas Priest. Az album végül a 'No World Order' címet kapta, és az ígéretekhez híven, ha mást nem a riffelésben a '80-as éveket idézte. Az album ugyancsak nagy sikereket ért el a fiatalok körében is, új hívőket toborozva az együttesnek. A No Order World Tour során Európa számos országát meglátogatták, de kedvenceiket, a japán rajongókat se hagyták ki. Egy rövidebb pihenő után azonban újra szedték a sátorfájukat, és a Skeleton In The Closet Tour során több olyan számot is eljátszottak, amit nagyon régen, vagy soha nem prezentáltak élőben a közönségnek, mivel a szettlistát a rajongók a hivatalos oldalon leadott szavazatai alapján állították össze. Igaz, csak néhány állomásos turné volt, de ebből kettő, a barcelonai és a strasbourgi koncert rögzítésre került, a 'Skeletons in the Closet' című élőalbumot hozva létre; vagyis az eddigi legjobb koncert-albumukat. A turnén egyébként a Masterplan-es Axel Mackenrott töltötte be a szintis szerepét.

Ezután újabb turné következett: az Iron Maiden első 10 európai állomásán játszottak előzenekarként a Rayzin' Hell With The Beast turnén, amivel valószínűleg még több új rajongót toboroztak maguknak.

2004 elején kezdett el demó-felvételeket készíteni a négy muskétás az új albumhoz, egészen szeptemberig, amikor is újfent a stúdióban találták magukat 11 kész számmal, ami még több bombasztikus power metal-elemet és komplexitást tartalmaz, mint az eddigiek. A felvételek 2005 májusában fejeződtek be, a megjelenési időpontot pedig szeptember 23.-ra tűzték ki. Időközben azonban feltűntek 3 nagy nyári fesztiválon is. Ősszel egy rendes európai turné is következett, a Nocturnal Rites és a Powerwolf előzenekarok társaságában, amellyel a budapesti PeCsában is nagy sikert arattak a közönség körében. Az időközben megjelenő 'Majestic' című album pedig ismét letaglózta a rajongókat, hiszen közel egy órányi power-dinamitot kaptak egyenesen az arcukba. Így kellett kinéznie egy heavy metal albumnak 2005-ben: profi hangzás, tempós, speedelős, kemény, de mégis dallamos számok, megtetézve Hansen egyedi és fülbemászó hangjával és sikolyaival, ráadásként újabb, friss ízeket is keverve a zenébe, ami a banda későbbi irányvonalát mutatták

Újabb stúdiólemezük, a 'Land of the Free' második része 2007 végén jelent meg. Ezt követően egy történelmi eseménynek lehettek tanúi Európa power metal-fanjai; lévén a Gamma Ray vendégként turnézott a Helloween 2007-2008-as Hellish Rock körútján. A koncertek alkalmával Hansen és a Gamma Ray egyes tagjai többször is színpadra álltak a Helloween zenészeivel, hogy közösen előadjanak néhány régi klasszikus Helloween-nótát a 'Walls of Jericho'-érából.

A következő Gamma Ray nagylemez, a 'To the Metal!' 2010. január 29-én jelent meg. A zenekar 10. sorlemeze viszonylag sikeresnek mondható, de sok rajongó csalódását fejezte ki, mondván eltűnt a bandából az inspiráció, és az új dalok jóval gyengébbek, mint a 'Land of the Free II'-n hallható szerzemények. Ez azonban nem csüggesztette le Hansen bandáját: 2011 májusában kiadtak egy 'Skeletons and Majesties' című EP-lemezt, melyen ritkaságszámba menő dalok újrajátszott változatai ("Skeletons") és régi dalok akusztikus verziója ("Majesties") kapott helyet.

2012 szeptemberében, miután lezajlottak a következő stúdióalbum munkálatai, a banad új dobost mutatott be, Michael Ehré személyében, aki a 15 év után távozó Daniel Zimmermann helyét vette át. Hansen ezt követően közölte, hogy új albumuk, az 'Empire of the Undead' jóval "thrashesebb" hangzású lesz a korábbi lemezeknél. A Gamma Ray 11. nagylemeze végül 2014 márciusában jelent meg, annak ellenére, hogy a banda stúdióját egy technikai hibából adódóan felemésztette a tűz.

2015 októberében vártalan bejelentés érkezett a Gamma Ray háza tájáról: Frank Beck - aki két éven keresztül turné-vokalistaként szerepelt a zenekarban - személyében hivatalosan is új énekes érkezik a bandába. A döntéssel kapcsolatban Hansen így nyilatkozott: "Hátrébb lépek egy kicsit a mikrofontól, és inkább élvezem a gitár-művészet szépségét. Eleinte persze nem voltunk biztosak a döntés helyességében, mivel mégiscsak bandánk 25. évfordulóját ünnepeljük, és az emberek az én hangomhoz szoktak, de miután lezajlott a dél-amerikai és a japán turné, azon kaptam magam, hogy a hangom szinte teljesen tönkrement... Szükségszerű volt tehát lépni valami ilyesmit, és időközben egyre inkább beigazolódott, hogy ez a megfelelő döntés - még ha az elején inkább csak kockáztatásként is álltunk hozzá a dologhoz. Aztán a rajongók nagyszerű fogadtatásban részesítették az új felállást".

A Gamma Ray azóta is rendszeresen turnézik. Időközben (2017. augusztus 10.) újra megjelent a 'Heading for Tomorrow', az 'Alive '95' és a 'Land of the Free' album is, az évfordulók alkalmából kibővített, újrakevert változatban.

2016 novemberében jelentették be, hogy Kai Hansen világkörüli turnéra indul egykori bandájával, a Helloween-nel (Pumpkins United World Tour). Ez a túra 2017, 2018 és 2019 folyamán is zajlott; 2020-ra pedig egy vadonatúj Helloween album várható az összes egykori énekes (köztük Hansen) részvételével; így a Gamma Ray valószínűleg addig is szünetel.