A Virgin Steele egy klasszikus stílusú, nagyzenekari elemekkel felszerelt, amerikai heavy metal / hard rock banda, amely 1981-ben alakult Long Island-en (New York).

Már az 1982-ben megjelent bemutatkozó albumuk is rögtön klasszikussá vált, melyen még Jack Starr szólógitáros játszott, aki a nagy sikereken felbuzdulva a lemez kiadása után szóló-pályára lépett. Helyét a Virgin Steele-ben Edward Pursino vette át minden gond nélkül. A zene a Manowar-ral és Savatage-vel rokon power metal volt, de a kezdetekben a komolyzenei betétek még nem voltak annyira jellemzőek, mint később. Az 1983-as 'Guardians of the Flame' album szintén szép sikereket ért el, ám ezek után főleg a gyenge kiadói management teljesítménynek köszönhetően hiába raktak le az asztalra négy remek nagylemezt, azok nem tudtak igazi áttörést hozni.

A szerencse a következő, első nagyszabású, kétrészes metal-operánál sem állt melléjük - elég a megjelenés dátumát említeni a sikertelenség okaként: 1995,1996. A 'The Mariage of Heaven and Hell 1-2', illetve az ezek folytatásaként is felfogható 'Invictus' (1998) a metal-történelem nagy pillanataihoz tartoznak - ezeken a lemezeken teljesedik ki az a stílus, melyet a frontember David DeFeis "romantikus-barbár-epikus metalnak" nevez. Az énekes ezer hangon üvölti-suttogja, sikítja, énkeli végig az albumokat, a nagyzenekari részek pedig ritka sokszínűséggel és plasztikusan teszik érthetővé az angolul esetleg nem tudó hallgató részére a történetet.

A következő dupla sorlemez, ha lehet, rádobott még egy lapáttal a 'Marriage...' sokszínűségére. A 'The House of Atreus Act I / II' a Trójai háborún keresztül a görög mitológiába vezeti a hallgatót. Van itt minden: háború, szerelem, kannibalizmus, vérfertőzés, görög mitológia... És persze rengeteg klasszikus, epikus dal, zongorás komolyzenei átvezető, többtételes miniszimfónia, többszólamú kórusmű. Ezzel a dupla koncept- albummal a Virgin Steele-nek olyasmi sikerült, ami csak nagyon kevés metalbandának: elmosta a határokat a metalzene és az opera között, szöveg-világával pedig a fiatalabbak érdeklődését is felkeltette a klasszikus görög irodalom iránt. Remélem, hogy a jövőben a Virgin Steelnek sikerül majd elfoglalni a valósan megérdemelt helyét a heavy-epikus metál mainstream bandái között, bebizonyítva, hogy a heavy metál nemcsak a pallósokról, sárkányokról, harcosokról , boszorkányokról szólhat, és hogy igazi, a szó valós értelmében vett művészi értékeket is tud közvetíteni.

Az elmúlt 20 évben további hét epikus nagylemezt dobott piacra a Virgin Steele. Ezek közül kiemelendő a 2018-as év, amikor is megjelent egy újabb dupla mestermű, a 'Ghost Harvest - Vintage I' és 'Vintage II'. Szintén ebben az évben adtak ki egy harmadik stúdióalbumot is, 'Gothic Voodoo Anthems' címen - ezen az anyagon néhány nagyzenekari tétel, valamint három epikus medley kapott helyet.

A Virgin Steele egy méltatlanul háttérbe szorult - ám underground szinten kultikus - heavy metal csapat, amely sosem tudott olyan igazi mainstream bandává válni, mint a Rhapsody, a Manowar vagy Hammerfall, amire talán zenéjük többdimenziós volta adhat magyarázatot; illetve az, hogy albumaik szöveg- és zenei világa gyakran kötődik a klasszikus zenei, illetve irodalmi gyökerekhez, s zenéjük a rock-operák közönségének túl kemény, a Manowar-fanoknak túl szimfónikus, a Rhapsody-t szeretőknek pedig túl elmélkedős. Az azonban nem véletlen, hogy a Virgin Steele legtöbb metal-rock operája ténylegesen színpadra került, és az ezredfordulón megjelent 'The House of Atreus' például Németországban nagy sikerrel 60 előadást ért meg.

A Virgin Steele aktuális felállását David DeFeis frontember (ének, billentyűk, basszusgitár), Edward Pursino (gitár, basszusgitár), Joshua Block (gitár, basszusgitár) és Matt McKasty (dobok) alkotja. A banda - ami 2021-ben ünnepli fennállása negyvenedik évfordulóját - jelenlegi kiadója a német Steamhammer Records.