A A Lynyrd Skynyrd (kiejtése: ˌlɛnərd ˈskɪnərd) amerikai együttes, a southern rock egyik legismertebb képviselője. 1964-ben a floridai Jacksonville-ben alakult The Noble Five néven. Több névváltozás után 1973-ban adták ki első, nagysikerű albumukat. 1977-ben a zenekar feloszlott, mivel három tagja repülőgép-szerencsétlenségben meghalt. 1979-ben egyszer ismét zenéltek, majd 1987-ben az együttes újjáalakult, és napjainkig is működik. Az együttes 2006. március 13. dátummal bekerült a Rock and Roll Hall of Fame listájába.

1964 nyarán néhány tinédzser - Ronnie Van Zant, Allen Collins és Gary Rossington alapította a Lynyrd Skynyrd együttest, először The Noble Five, majd 1965-től, amikor Larry Junstrom csatlakozott, My Backyard néven. Van Zant 1970-ben határozta el az újabb névváltoztatást; mérlegelték a The Noble Five név visszavételét és a One Percent nevet is. Nevüket végül gimnáziumi (Robert E. Lee Highschool) tornatanáruk, Leonard Skinner neve ihlette (aki nem igazán szerette a hosszú hajú rockereket), ekkor még betű szerint írva azt. Skinnerrel később baráti kapcsolat alakult ki.

Az együttes stílusát a legkorábbi időkben a brit '60-as évek befolyásolta, kezdve a Beatles-től, és befejezve a pszichedelikus rockot játszó Strawberry Alarm Clock-ig. Ezeket ötvözték szülőhelyük és környéke tradicionális zenéivel, mint a blues (felismerhető Muddy Waters hatása is), valamint country- és western-elemekkel.

Első kislemezük 1968-ban jelent meg ("Michelle / Need All My Friends"). Az 1970-es évek elején a keményebb, blues és rock irányvonal felé mozdultak. A módosulást Larry Junstrom távozása után az új basszusgitáros, Leon Wilkeson is erősítette. További nyomást jelentett a rock irányába a Strawberry Alarm Clock gitárosának, Ed King-nek a csatlakozása - ettől kezdve három gitár szólt a számokban.



1972 volt a zenekar szerencse-éve: Al Kooper zenész, dalszerző és producer fantáziát látott bennük, és felkarolta őket. Ettől kezdve a Leonard Skinner zenekart Lynyrd Skynyrd néven nevezték; első albumuk címe mindjárt a név kiejtésének útmutatója is: (fonetikusan kiejtve: 'lĕh-'nérd 'skin-'nérd). Szerződést kötöttek az MCA Records kiadóval, és 1973. január 1-jén megjelent debütáló anyaguk, ami a minden idők 500 legjobb albumának listája (Rolling Stone magazin) szerint az előkelő 401. helyezést érte el.

1974-ben a 'Second Helping' újra zajos sikert aratott. Legnagyobb sikerük a 'Sweet Home Alabama' és a 'Freebird' (a végén a világ egyik legjobb gitárszólójával) című számok. Burns 1974-ben kilépett a zenekarból, helyét a dobok mellett Artimus Pyle foglalta el. Ed King is távozott a zenekarból (nem békés körülmények között: kirúgták, mert egy koncertkörút kellős közepén egyszercsak faképnél hagyta a zenekart).

1976. januárjában három háttérénekessel bővült a taglétszám: Leslie Hawkins, Cassie Gaines és JoJo Billingsley csatlakozott hozzájuk. Az 1976-os 'Gimme Back My Bullets' nem érte el a korábbi sikerességet, pedig igazán húzós és hangulatos blues-rock hallható rajta, de hiányzott a három gitárra épített hangzásvilág, amit a közönség korábban megszokott. Ezért új gitárost kerestek, és jónéhány nagy név meghallgatása után a saját roadjuk, Steve Gaines (az egyik háttér-énekes tinédzserkorú öccse) mellett döntöttek.

1976-ban Collins és Rossington komoly autóbalesetet szenvedett, ezért jónéhány koncertet le kellett mondani. 1977. október 20-án repülőbalesetben a csapat három tagja (Ronnie Van Zant, Steve Gaines és nővére, Cassie Gaines vokalista) életét vesztette, a többiek pedig súlyosan megsérültek. Ekkor abbahagyták a közös zenélést, a tagok külön próbálkoztak (The Rossington-Collins Band, The Artimus Pyle Band, The Allen Collins Band).

Az együttes 1987-ben újra összállt Ronnie Van Zant öccsével, Johnny-val (ének és dalszerzés) koncerteztek. Ezután is hűek maradtak southern blues-gyökereikhez.

2001 júliusában egy jacksonville-i szállodai szobában holtan találták Leon Wilkeson-t. A basszusgitáros 49 esztendős volt, halálának oka ismeretlen. Ekkor került a zenekarba Donald Evans, aki 2009. május 8-án, 48 évesen rákbetegségben elhunyt. Az együttes 2006. március 13. dátummal bekerült a Rock and Roll Hall of Fame listájába.

Legutóbbi stúdiólemezük, a 'Last of a Dyin' Breed' 2012 augusztusában jelent meg. Ezzel a lemezzel egy észak-amerikai és egy európai turnét is lebonyolítottak.

A banda eredeti dobosa, Bob Burns 2015. április 3-án, 64 éves korában elhunyt autóbalesetben. A zenekarnak emiatt - és Gary Rossington betegeskedése miatt - 2015 és 2017 között több fellépést is le kellett mondania.

Ed King - aki hosszú évek óta küzdött rákbetegséggel - 2018. augusztus 22-én vesztette életét, 68 éves korában. A banda eredeti basszusgitárosa, Larry Junstrom pedig 2019. október 6-án hunyt el.

2018 januárjában a Lynyrd Skynyrd búcsúturnét jelentett be, ami május 4-én vette kezdetét (az előzenekar Kid Rock, Hank Williams Jr., a Bad Company, a Charlie Daniels Band, a Marshall Tucker Band, a .38 Special, a Cheap Trick, a Blackberry Smoke, a Randy Bachman Band, a Blackfoot, a Massive Wagons és a Status Quo voltak, felváltva.

Rossington 2020 januárjában bejelentette, hogy a továbbiakban nem fog turnézni a banda; mindössze egy-egy alkalmi koncertet adnak majd néhanapján; de állítólag egy utolsó stúdióalbum is készülőben van, amit a jelenlegi felállás rögzít, mely így néz ki:

- Gary Rossington – gitár (1964–1977, 1979, 1987–)
- Rickey Medlocke – ének, dobok, mandolin (1971–1972); gitár, vokál, mandolin (1996–)
- Johnny Van Zant – ének (1987–)
- Michael Cartellone – dobok (1999–)
- Mark Matejka – gitár, vokál (2006–)
- Peter Keys – billentyűk (2009–)
- Keith Christopher – basszusgitár (2017–).

A zenekar búcsúturnéja - amit The Last of the Street Survivors elnevezéssel illettek - a hírek szerint a 2021-es évbe is átnyúlik majd.