1000 dal, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz - 586. rész

RUSH - 'Vital Signs'

A Rush egy 1968-ban alakult, és 2018-ban feloszlott, kanadai rockegyüttes volt: Legendás felállásának tagja volt Geddy Lee (basszusgitár, szintetizátor, ének), Alex Lifeson (gitár, vokál) és Neil Peart (dobok, ütőshangszerek / szövegírás).

A Rush 1968 nyarán alakult Willowdale-ben (Toronto, Ontario). Az alapító tagok Alex Lifeson, John Rutsey és Jeff Jones voltak, de ez utóbbi 1968 szeptemberében Geddy Lee váltotta fel. Ezután 1974-ig néhány tagcserén esett át az együttes, majd beszállt (ezzel kialakítva a végleges felállást) Rutsey helyett Neil Peart, épp az amerikai turnéjuk előtt két héttel.

Az 1974-es, 'Rush' című debütáló albumuk megjelenése után a zenekar híres lett virtuozitásáról; az összetett dalszerkezetekről, meglepő zenei megoldásokról, a sokszor sci-fi-ihletésű, filozofikus dalszövegekről, illetve az elektronikus hangszerek használatáról. A Rush stílusa folyamatosan fejlődött az elmúlt több mint 30 évben - kezdve a korai bluesos heavy metaltól, a progresszív rockon át, az elektronikus szintetizátor-zenéig. A zene és a technika sokat változott, de ahogy a legtöbb nagy zenekarban, a Rush-nál is megmaradt az egyediség és a különlegesség. Inkább a saját elképzeléseiket valósították meg, mint az épp aktuális zenei irányzatot követték volna. A Rush olyan együttesekre volt hatással, mint a Metallica, Tool, Dream Theater, The Smashing Pumpkins, Primus, Spock’s Beard, The Flower Kings, Symphony X, Transatlantic, Pain of Salvation.

Az együttes több Juno-díjban is részesült; 1994-ben a Canadian Music Hall of Fame tagjává vált. A zenekar pályafutása során az egyes tagok is hangszerük elismert játékosai lettek; többször nyerték meg különféle magazinok olvasói szavazásait. A Rush 24 aranylemezt és 14 platinalemezt jegyez, így a csapat a Beatles, a Rolling Stones, a Kiss és az Aerosmith után az ötödik rockzenekar, amely sorozatban a legtöbb arany- és platinalemezzel rendelkezik. A RIAA adatai szerint eddig kb. 25 millió lemezt adtak el Amerikában - ezzel az USA-beli eladási listán a 77. helyet foglalják el. Világszerte kb. 40 millió eladott albumuk van.

Az együttes gitárosa, Alex Lifeson 2018 elején jelentette be, hogy a Rush nem folytatja tevékenységét. Neil Peart 2020. január 7-én hunyt el (67 éves korában), miután 3 és fél éven keresztül küzdött agydaganattal. Geddy Lee egy évvel később megerősítette a Rolling Stone magazinnak adott interjújában, hogy "a Rush-nak vége", de ettől függetlenül ő és Lifeson egy újabb közös zenei projekten dolgoznak.

Rovatunk 586. epizódjában a Rush egyik legnagyobb klasszikusát, a 'Moving Pictures' albumot elevenítjük fel, a 40. évforduló alkalmából.

A 'Moving Pictures' a Rush együttes stúdióalbuma (összességében a kilencedik nagylemeze), amely 1981 februárjában jelent meg a Mercury Records kiadásában, és a zenekar mai napig legsikeresebb és legnépszerűbb albuma. Megjelenése után két hónappal platinalemez lett az USA-ban, a következő években pedig több mint négymillió példányban kelt el. Ezen a lemezen találhatóak a Rush legnépszerűbb dalai: a 'Tom Sawyer', a 'Limelight' és a 'Red Barchetta'. A lemez 'YYZ' című dalát Grammy-díjra jelölték 1982-ben a "Legjobb instrumentális rock előadás" kategóriában (a díjat végül a The Police vehette át a 'Behind My Camel' daláért).

A 'Moving Pictures' albumon a Rush tovább vitte a 'Permanent Waves' lemezen megkezdett zenei megújulását; a new wave és a hard rock szintetizátor-orientált ötvözését. 1980 július végén kezdődött a munka a torontói Phase One Stúdióban, ahol az album készülő dalainak demó-felvételeit rögzítették. Első körben a szintén kanadai Max Webster együttes új lemezéhez vették fel közösen a 'Battlescar' című dalt a Rush tagjaival. Viszonzásképpen a Max Webster szövegírója, Pye Dubois felajánlotta, hogy szívesen segít a Rush-nak. Ennek az együttműködésnek az eredménye lett a Rush legnagyobb slágerének számító 'Tom Sawyer' című dal szövege, ami Dubois és Neil Peart közös munkája. Maga a dal egy apró dallamból nőtt ki, amit az énekes-basszusgitáros-billentyűs Geddy Lee az előző turné koncertjein, beálláskor próbálgatott a szintetizátoron.

A lemez dalai közül először a 11 perces 'The Camera Eye' állt össze; majd sorban a 'Tom Sawyer', a 'Red Barchetta', az 'YYZ' és a 'Limelight'. Az instrumentális 'YYZ' címét a Toronto Pearson Nemzetközi Repülőtér hívójeléről kapta, ennek a morzéje hallható a dal elején és végén. A 'Red Barchetta' szövegét Richard S. Foster "A Nice Morning Drive" című írása inspirálta; a dal címét pedig egy Ferrari 166 MM Barchetta adta. A hatodik dal - ami a Phase One Stúdióban kezdett formálódni, habár a végleges változatig rengetegszer átdolgozták - a 'Witch Hunt' volt, melyben a lemezborítót készítő Hugh Syme is játszik szintetizátoron.

1980 októberének elején egy rövid turnét bonyolított le az együttes az Egyesült Államok keleti partvidékén, ami során az új dalokat begyakorolták és élőben is kipróbálták. A lemezfelvételre a 'Permanent Waves' albumnál már bevált, a kanadai Morin-Heights-ben található Le Studio-t választották. Az albumot ismét a csapat negyedik tagjának számító Terry Brown producerrel rögzítették. Az egyetlen szám, ami a decemberig tartó lemezfelvétel során született, a később kislemezen is megjelent 'Vital Signs' volt, ami a gépek és az ember szimbiozisát fejtegeti.

A lemez keverését ismét a londoni Trident Stúdióban végezték, de technikai problémák sora miatt két hetet csúszott a munka. Az album végül 1981. február 12-én jelent meg, és az Egyesült Államokban a 3. helyig jutott a poplemezek Billboard-listáján; míg a brit albumlistán a 6. helyet érte el. Megjelenése után két hónappal a 'Moving Pictures' platinalemez lett az USA-ban, a következő években pedig több mint négymillió példányban kelt el. Részben az album 1981-es lemezbemutató turnéján rögzítették a még abban az évben megjelent 'Exit... Stage Left' című koncertlemezük anyagát.

Hugh Syme grafikus a lemez címének kétértelműségével játszott el a borítókép megalkotásakor. A 'Moving Pictures' (magyarul mozgó képek) a köznyelvben a mozifilmet jelenti. A "mozgó képeket" ábrázoló jelenet Ontario állam törvényhozási épületének hármas boltívű bejárata előtt játszódik, amely Toronto Queen's Park nevű részén áll. Az épület lépcsőjén szállítómunkások mozgatnak három festményt. A bejárathoz legközelebb eső festmény a Rush '2112' című albumáról ismerős meztelen alakot ábrázolja; míg a középső festményen Cassius Marcellus Coolidge híres "Pókerező kutyák" sorozatának egyik darabja látható. Az egész csattanójaként a lemez hátsó borítóján egy filmes stáb éppen "mozgó képet" készít a jelenetről.

CD-n először 1984-ben jelent meg a 'Moving Pictures', ám az első széria kisebb hibával került ki, ugyanis a lemeznyitó 'Tom Sawyer' első üteme lemaradt a korongról. A későbbi újranyomásokon kijavították ezt a hibát. 1997-ben a "Rush Remasters" sorozatban adták ki újra digitálisan feljavított hangzással az albumot; 2011-ben pedig a harmincéves jubileum alkalmából remaszterizált sztereó és 5.1-es surround hangzással jelent meg ismét a 'Moving Pictures'.

A 2011-ben rögzített 'Time Machine 2011: Live in Cleveland' című koncert-videón a 'Moving Pictures' album összes dalát előadták, további nagy Rush-slágerek mellett. A koncertfelvételből 'Moving Pictures: Live 2011' címmel koncertalbumot is kiadtak, kizárólag a 'Moving Pictures' dalaival.

Rovatunk előző epizódjai itt érhetők el.