"Most valami olyasmiről fogok írni, amiről sosem hittem, hogy egyszer le kell írnom.

25 év után, úgy döntöttem, ott hagyom a Dream Theater-t... a bandát, amit én alapítottam, vezettem, és igazán szerettem egy negyed évszázadon keresztül.

Sok embert ez most nagy sokként ér, nem is biztos, hogy sokan megértik, de higyjétek el, ez nem volt egy elhamarkodott döntés... ez olyasvalami, amivel már legalább egy éve küzdök...

Miután tavaly olyan csodálatos élményeim voltak a Hail!-lel, a Transatlantic-kal és az Avenged Sevenfold-dal, szomorúan arra következtetésre jutottam, hogy sokkal jobb buli volt, és sokkal jobb személyes kapcsolataim voltak ezekben a projektekben, mint az utóbbi időben a Dream Theater-ben.

Kérlek Titeket, ne értsetek félre, nagyon szeretem a Dream Theater-es srácokat, hosszú történelmünk, barátságunk van, és nagy a kötelék, ami hozzájuk fűz... csak úgy gondolom, itt a megfelelő idő, hogy szakítsunk.

A Dream Theater az én gyermekem volt... minden nap neveltem őt 1985-ös megszületése óta, a nap 24 órájában, az év 365 napján... Sosem mentem szabadságra a Dream Theater véget nem érő felelősségei alól (még akkor sem, amikor mélyponton voltunk)... mindig túlóráztam, és hű szolgálatot teljesítettem a bandáért.

De ráeszméltem, hogy a Dream Theater-gépezet elkezdett felemészteni engem... tehát valóban szükség volt a bandától való szakításra annak érdekében, hogy megmentsem a tagokkal a kapcsolataimat, és hogy a Dream Theater továbbra is éhes és inspirált maradjon.

Mindig is véget nem érő zeneszerzés / felvételek / turnézás jellemezte a bandát (és én megszakítás nélkül MINDIG ott voltam), és ezen évek után úgy gondoltam, kell néhány hónap távol a munkától. Őszintén reméltem, hogy a banda egyetért velem egy kis szünet megtartásában, hogy feltölthessük az elemeinket, és, hogy 'megmentsem magam magunktól'...

Sajnos, miután beszéltem a fiúkkal, ők úgy gondolták, nem értenek velem egyet, és inkább tovább folytatják nélkülem, minthogy elmenjek szünetre... Pedig még fel is ajánlottam nekik néhány szabadidős munkát 2011-re, akarataim ellenére; de ez már nem fog megvalósulni...

Persze nagyon fáj a Dream Theater-re gondolni Mike Portnoy nélkül (a fenébe is, az apám adta a nevet a bandának!!), de én nem akarok a srácok útjába állni... úgyhogy feláldoztam magam, és egyszerűen kiléptem a zenekarból, hogy nehogy visszatartsam őket.

Mondjuk elég különös, hogy a minap olvastam egy velem készített interjút a Dream Theater jövőjéről, amiben arról beszéltem, hogy 'mindig követni kell a szíved, és hűnek kell lenni önmagadhoz'... Sajnos azt kell, hogy mondjam, a szívem ebben a pillanatban már nincs a Dream Theater-rel... És ki is mondom: nem lettem volna őszinte önmagamhoz, ha csak a kötelesség kedvéért nem mentem volna szünetre, ami fontos lett volna számomra.

A legjobbakat kívánom a srácoknak, remélem a zene és a legenda, amit közösen hoztunk létre, még évtizedeken keresztül a rajongókat fogja szolgálni... Büszke vagyok minden lemezre, amit csináltunk, minden számra, amit írtunk, és minden koncertre, amit adtunk...

Elnézést kérek a szomorú Dream Theater rajongóktól világszerte... Én tényleg próbáltam megmenteni a szituációt... Őszintén csak egy szünetet akartam (nem feloszlást)... de a boldogságot nem lehet kényszeríteni, annak belülről kell jönnie.

Ti, Dream Theater rajongók, Ti vagytok a legnagyobbak a világon, és mindannyian tudjátok, hogy szétdolgoztam a seggemet is értetek - remélem a jövőben is velem maradtok zenei törekvéseim során, bármerre is vezessen az utam... (és amint ismeritek a zenei etikámat, a jövőbeni Mike Portnoy projekteknek nem lesztek híján!)"

Itt pedig a Dream Theater közleménye olvasható Mike Portnoy kilépésével kapcsolatban:

"Minden kedves rajongónknak és barátunknak szomorúan üzenjük: Mike Portnoy, régi barátunk és dobosunk úgy döntött, kiszáll a Dream Theater-ből.

Mike jelenléte a bandában, jelentette számunkra a professzionalitást zeneileg és személyesen is, az évek során. Nincs mellébeszélés: Mike volt a banda fő ereje.

Igaz, hogy Mike úgy döntött, más kihívások után néz, a Dream Theater a hasonló intenzitással folytatja tovább - és ugyanazzal a zenei tradícióval - azt, aminek sikeréhez Ti járultatok hozzá.

Rajongók és barátok: könyveljétek el úgy, ezt a fejezetet, mint 'Black Clouds and Silver Linings' (közmondás: 'Minden jóban van valami jó').

Ahogy elterveztük, 2011 januárjában elkezdjük felvenni az új lemezünket; ezt pedig egy nagyszabású világkörüli turné követi.

A lélek tovább él.

Mindannyian a zenekarban, tisztaszívből kívánjuk Mike-nak a legjobbakat zenei utazása során. Hosszú és jelentős karrier áll mögöttünk. Reméljük, megtalálja, amit keres, és megkapja azt a boldogságot, amit szeretne. Hiányozni fog."