Normál verzió

Akciós CD-k

Hírlevél

Hírek

1000 dal, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz [383. rész]

2019-02-10
Klasszikus punkzene szól ma, semmi más!

1000 dal, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz - 383. rész

DEAD KENNEDYS - 'Too Drunk To Fuck'

A Dead Kennedys egy San Francisco-i hardcore-punk együttes. Humorosan, komikusan támadták (támadják) a politikai bal- és jobboldal követelményeit, színleléseit. Az angol punk zenei stílust ötvözték az amerikai punk zene energiájával. A Dead Kennedys 1978-ban alakult meg, majd 8 év múlva hivatalosan 1986-ban bomlott fel. 2001-ben újra összeálltak egy új énekessel.

A Dead Kennedys 1978 júniusában alakult meg, miután East Bay Ray (Raymond Pepperell) hirdetést tett közzé tagok iránt, mert nagy hatással volt rá egy "punk show" a Mabuhay Gardens-ben, ami egy San Francisco-i nightclub. Ray sikeresen járt, a DK alap-felállása így nézett ki: Jello Biafra (Eric Boucher) – ének, East Bay Ray – gitár, Klaus Flouride (Geoffrey Lyall) – basszusgitár, 6025 (Carlos Cadona) – dobok. Az első demójukat ezzel a felállással vették fel. Július elején a csapat egy tapasztaltabb dobost talált, Tedet (Bruce Slesinger) - ekkor 6025 távozott az együttesből, de nem sokáig, hiszen július 19-ére visszahívták mint gitárost, készülve első koncertjükre, amit a már említett San Francisco-i Mabuhay Gardensben adtak.

Ezek után többször koncerteztek a környéken. A zenekar provokatív neve miatt, többször álnéven léptek fel, például „The Sharks”, „The Creamsicles” és „The Pink Twinkies”. Az eredeti nevük a közhiedelemmel szemben nem a merényletben elhunyt Kennedy testvéreket támadja, de az embereknek mégis eszébe juttatta, hogy "az amerikai álom meghalt".

6025 elhagyta a csapatot 1979 márciusában. Júniusban felvették az első kislemezüket a 'California Über Alles'-t, az Alternative Tentacles stúdiónál. Ezután folytatták egy irányadó és elismert keleti-parti turnéval. 1980. március 25-én meginvitálták őket, hogy szerepeljenek Bay Area Music Awards-on (szemben a zeneipar szidásaival), hogy adjon az eseménynek és a szervezők szavainak egy amolyan „new wave-es hitelességet”. Tipikusan bomlasztó és romlott stílusban beszélt az együttes a shown. Minden tag fehér pólóban volt, egy nagy, fekete S betűvel a közepén, és fekete nyakkendőt hordtak, ami dollárjellé alakította. Mikor az első szám ('California Über Alles') a 15. másodpercnél tarthatott; Biafra megszólalt, „Állj meg! Nekünk most be kell bizonyítani, hogy mi felnőttek vagyunk. Mi nem punk-rock együttes vagyunk, hanem new wave.” Valamint ezután megkezdtek egy dalt, a 'Pull My Strings'-et - a szöveg egy része így szólt: „A pöcsöm elég nagy, az agyam elég kicsi, hogy sztárt csinálj belőlem”. A dalt a The Knack-nek küldték, akiknek akkoriban volt a legismertebb new wave daluk, a 'My Sharona', de ezt a számot sose vették fel stúdióban, és ez az előadás volt az első és utolsó, mikor ezt a számot játszották. Ez gúnyos, ironikus támadása volt az akkoriban alapvető zeneipar etikája ellen. Ezt a bizonyos számot feltették a 'Give Me Convenience or Give Me Death…' albumukra. Ezek után az együttest többet nem hívták díjkiosztók fellépéseire.

1980 tavaszán felvették a 'Holiday in Cambodia'-t, majd a 'Fresh Fruit for Rotting Vegetables' albumukat, ezzel a UK Albums Chart-on 33. helyen álltak. Ezév decemberében Ted bejelentette, hogy el akarja hagyni a zenekart, mert építészeti karriert akar befutni, de segít mást találni a helyére. Februárban adta az utolsó koncertjét. Majd megtalálta D.H. Peligrót (Darren Henley). Biafra 2005-ös a Nardwuar the Human Serviette-nek adott nyilatkozata szerint, akkoriban East Bay Ray nagy nyomás alatt volt mikor a csapat egy része el akart fogadni egy kitüntetést a Polydor Records-tól, mert Biafra a kilépést tervezte, ha ez megtörténik.

Májusban a csapat felvette a 'Too Drunk to Fuck'-ot. Ez a szám nagy vitát okozott az Egyesült Királyságban. A BBC attól tartott, hogy bekerül a Top 30-ba; elvárható lett volna, hogy a szám bekerüljön a Top of the Pops-ba; ez azonban sosem történt meg, mert a legjobb amit elért az a 31. hely volt. Az 'In God We Trust, Inc.' (1981) és a 'Plastic Surgery Disasters' (1982) lemezeik fejlődést mutattak a zenei stílusukban. Zenéjük egy politikai erővé vált, megmutatta magát az amerikai társadalmi és politikai élet, a vallásos jobboldal és Ronald Reagan ellen. A DK folytatta a turnéját egész Amerikában, valamint Európában és Ausztráliában az 1980-as évekig és nagy rajongótábort szereztek.

1986-os év kezdetén a Dead Kennedys elhatározta, hogy beszünteti a működését, mert új utakat akartak követni. 1986. február 21-én adták az utolsó koncertjüket. De még azon a nyáron felvették a 'Bedtime for Democracy'-t, amit novemberben adtak ki. Ezév decemberében bejelentették, hogy feloszlanak. Biafra nagy intenzitású politikai erőkhöz csatlakozott, többször is mutatkozott a TV-ben, és felvett számos „spoken-word”(beszélt-szó) albumot. Ray, Fluoride, és Peligro szintén szóló-karrierbe kezdtek.

2001-ben ez a három tag alapította újjá az együttest - azóta többször is színpadra álltak különböző énekesekkel, de Biafra továbbra sem kíván visszatérni a banda élére.

Rovatunk előző epizódjai itt érhetők el.


1000 dal, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz [383. rész]
Vissza a hírekhez

A projekt az Európai Unió támogatásával és az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg.