Első nagylemezük 1988-ban jelent meg. Egy évvel később belépett a bandába a Kreator gitárosa, Sami Yli-Sirniö, akivel elkészült a második album, a 'Monk-Punk', ami ahogy a neve is elárulja, főként punk stílusú lemez volt. 1992-ben jelent meg a 'Torcha!' című album - ezzel vágott bele a csapat a kísérletezésbe, míg végül olyan zenével álltak elő, ami később egyértelműen a védjegyükké vált. Mindez az 1995-ös 'Big Bang' albumon teljesedett ki, amivel hatalmas sikereket értek el világszerte. Ugyanebben az évben csatlakozott hozzájuk Yli-Sirniö utódja, a Children Of Bodom gitárosa, Roope Latvala. Hatakka ekkoriban egy Riku Niemi nevű karmesterrel dolgozott egy klasszikus zenei projekten, aminek a Waltari ötödik stúdiólemeze, a 'Yeah! Yeah! Die! Die! Death Metal Symphony in Deep C' lett a végeredménye (a címe ennek is eléggé árulkodó). '97-ben egy progresszívabb, de ugyanakkor elektronikusabb művel állt elő a banda: a 'Space Avenue' című korongon ezen felül még az Apocalyptica tagjai is közreműködtek. '98-ban - megünnepelvén tíz éves munkásságukat - kiadtak egy 'Decade' című válogatást. Egy évvel később Hatakka és csapata egy újabb, metalt klasszikus zenével kombináló projektbe vágott bele: az 'Evankeliumi'-ból egy színpadi show lett, ami annyiban különbözött a 'Yeah! Yeah! Die! Die!'-tól, hogy itt a zene mellett balett- és fénytechnikai elemek, valamint operaének is feltűnt. Ez utóbbi az akkoriban még amatőr bandaként működő Nightwish énekesnője, Tarja Turunen nevéhez köthető. Annak ellenére, hogy az 'Evankeliumi' (jelentése: evangélium) teljesen új kompozíciókat tartalmazott, az anyag DVD-n megjelent, de CD-n nem. A Waltari mainstream időszaka 2000-re múlt el, a 'Radium Round' album megjelenése után. A 'Channel Nordica' és 2001-es punk-EP, a 'Back to Persepolis' meglehetősen kevés példányban jelent meg, így a rajongók körében ezek a CD-k még most is igazi kuriózumnak számítanak - habár az is igaz, hogy a banda ekkoriban inkább csak a koncertezésből élt meg. Latvalát 2001-ben visszaváltotta Yli-Sirniö, így a 2004-es 'Rare Species' lemez már ismét vele készült. Ez az az album, amivel a Waltari ismét bekerült a metal-köztudatba. Egy évre rá megjelent a 'Blood Sample', később pedig az 'Early Years' című dupla album-szett, ami a 'Monk-Punk' remaszterizált változatát és a 'Pala Leipää' válogatást, valamint néhány korábban kiadatlan, '80-as évekbeli dalt tartalmazott. A 2007-es 'Release Date' lemezen az Amorphis akkoriban új énekese, Tomi Joutsen vendégeskedett. A következő anyag, a 2009-es 'Below Zero' a Waltari legismertebb single-dalát, az 'In The Cradle'-t tartalmazta. Ezután egy feldolgozás-lemez vett fel a csapat, 'Covers All' címen. Erre rá egy hosszabb szünet következett, de 2015-ben új stúdióalbummal tértek vissza: a 'You Are Waltari' február 27-én jelent meg - ennek a vezető single-dala a 'Digging The Alien' volt, amihez videoklip is készült.