A 'The Stench of Amalthia' albumon a banda mestere, Lord Matzigkeitus, valamnint az ő "gonosz elvtársai" (Parageist, Ghast, Destroyer és Malphas) egy egyedülálló koncepciót, történetet prezentál. Zenei tekintetben a The Projectionist "klasszikus heavy metalista dal-struktúrát alkalmaz, modern black / death metal-kontextusban előadva".

A The Projectionist teátrális színpadi performanszai azonban eltérnek a tradícionális black metal műfajban megszokott sémáktól; a banda ugyanis arra törekszik, hogy "a magas színvonalú művészet új, vakítóan sötét formáját mutassa be". Mindehhez kellően alávaló karakterek társulnak - ahogy azt megszokhattuk a The Projectionist-től; de ezúttal annyi (nem mellékes) változás történt, hogy a banda operába ültette át black metal-kompozícióit.

A zenekar ötödik albuma (ami a Moribund Records jóvoltából az első), a 'The Stench of Amalthia' egy "nyers hangzású, gyors és gyűlölettel teli, egyben hátborzongató és kísérteties, horrorisztikus alkotás, amit speciális hang-effektek (és persze vérbeli black metal-témák) tarkítanak".

A 'The Stench of Amalthia' című black metal-opera története egy idős filmszínésznő, Amalthia Grahame meséjét mutatja. Grahame palotaszerű otthonában él, ahova Dr. Bendix pszichiáter egy Evelyn nevű fiatal nővért küld azzal a céllal, hogy utolsó napjaiban vigyázzon az egykori sztárra. Miután Evelyn egyedül marad a haldokló színésznővel, hátborzongató dolgok veszik kezdetüket: kínzás, halál és sátáni erők várnak a szegény, törékeny ápolóra...