"Matt rendkívüli módon lekötötte magát; interjúkat készített mendzsereinkkel, a lemezkiadó munkatársaival, emberekkel, akikkel annak idején lógtunk, valamint több közt Cliff [Burton, a néhai Metallica basszusgitáros] édesapjával, Ray-jel, aki nagy örömünkre elvállalta a szereplést. Matt jelenleg is egy diktafonnal és egy fényképezőgéppel mászkál, felkutatván minél több és érdekesebb történetet. Épp úgy, mint a 'Jaws' esetében, Matt terve a 'Master Of Puppets' könyvvel is az, hogy a lehető legtöbb amatőr, rajongók által készített fotót, és azon éra teljes átfogó sztoriját felelevenítse. Szóval itt jöttök a képbe Ti! Hol voltatok 1986-ban? Becsempésztetek egy fotó-masinát az egyik bulira? Összefutottatok velünk egy lemezboltban, vagy egy kocsmában? Van egy vicces sztoritok arról, ahogy haverok társaságában próbáltok bejutni az egyik koncertünkre? Akarjuk mindet!! Homályos, szakadt vagy túlexponált? Sebaj, mi bevesszük! Persze tényleg csak olyan fényképeket, novellákat várunk, amelyek a témába vágnak. Szeretnénk, ha TI is részesei lennétek ennek a könyvnek!

"Kérünk Titeket, küldjetek e-mailt a submissions@metclub.com címre, hogy megtudjatok még többet a fotók és a történetek feltöltéséről. Fontos, hogy amit beküldtök, az a Ti saját kollekciótok része legyen... csak is olyan élmény-beszámolókat tudunk elfogadni, ami TI készítettetek. Ne feledjétek, tényleg szükségünk van mindenre!

"Ja, és ha azon agyalnátok, hogy mi lesz ezekkel a célunk: mindet egybegyújuk, és a szemeitek számára kívánatossá tesszük 2015 őszére... Kattintsatok IDE is; itt meg tudjátok tekinteni Matt első könyvét, a 'Jaws: Memories From Martha's Vineyard'-ot".

A 'Master of Puppets' album 1986. február 21-én jelent meg; akkoriban csak a Billboard-lista 29. helyéig jutott, viszont immáron több mint 6 millió példányban kelt el USA-szerte. Ez volt a Metallica utolsó lemeze, melyen a szintén abban az évben tragikus balesetben elhunyt Cliff Burton basszusgitáros játszott.
A 'Master of Puppets' egy félig koncept-album - témája arról szól, hogy mindannyian bábok vagyunk valamilyen módon; legyen az egy szekta, a kormány, egy szervezett vallás, egy drog, vagy a legextrémebb esetben egy pszichiátriai kórterem. Ettől függetlenül az album pozitív hangnemben ér véget: arra buzdítja a hallgatót, hogy törjön ki a lekorlátolt társadalomból; ezzel is  létrehozván egy non-konformista mozgalmat.
A lemezen található egyes dalok; mint például a 'Battery', a címadó vagy a 'Welcome Home (Sanitarium)' rendszeresen tételei a banda koncert-szettlistáinak.