"Manapság azt látom, hogy az internetes kommentelésnek köszönhetően az emberek azt érzik, hogy bármihez hozzá tudnak szólni. Kritikusokká válnak, anélkül, hogy bármiféle tapasztalatuk lenne az adott dolgokról...
Épp a minap láttam erre egy példát...San Francisco-ban játszott a Tool; én pedig legörgettem ezt a hírt a kommentekig - bár ne tettem volna... Az a kibaszott negativitás, ami ott ment, egyszerűen hihetetlen! 'Basszák meg', 'Hogy képesek ugyanazt a szart játszani mindig?!'... meg ehhez hasonló gyűlölködés. Úristen - mondom - ezt én nem hiszem el!
Ezek olyan emberek, akik soha életükben nem fognak zeneileg - és talán más tekintetben sem - elérni semmit... de mégis szükségét érzik annak, hogy hangot adjanak valaminek; hozzászóljanak valamihez, amit egyébként kibaszottul utálnak. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak megfordíthatnánk a dolgot. Mi, zenészek elmehetnénk az ilyen kommenteket írók otthonába, munkahelyére, és szarrá kommentelnénk az egész kibaszott napjukat.
Egyszerűen idegesít ez az egész, mivel ezek az emberek nincsenek tisztában azzal a munkával és idővel, amit mi belefektetünk az adott dolgokba. Képtelen vagyok nem felemelni a hangom ez ellen, mert roppantul zavar, ha ilyesmit kell látnom. Ezért is nem olvasok inkább kommenteket - akkor sem ha netán jó, és akkor sem ha rossz a kritika. Próbálom elkerülni őket... Tudjátok, mi folyamatosan azon vagyunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból; de ha valami olyat olvasol, hogy 'Áh, én ezt nem érzem át', akkor szívesen megkérdezném, hogy 'Mit tehetnénk annak érdekében, hogy "átérezd"?'".