A kérdésre - vajon az olyan zeneszolgáltatók, mint az Apple Music, a Spotify és a YouTube jó hatással vannak-e a zeneiparra - Ian így válaszolt: "Ezt nem tudom... vagyis, az én válaszom erre a következő: amíg nem lopod a zenét, addig engem nem érdekel, hogyan jutsz hozzá... megveheted akár bakeliten, vagy hallgathatod pénzért a Spotify-on. Szóval bárhogy hozzájuthatsz... de ha zenét lopsz, idióta vagy. Részemről ennyi [haha]".

Ian egy 2015-ös interjúban (From Hero To Zero) Ian inkább kritikus hangnemben beszélt a Spotify és a Pandora szolgáltatók kapcsán: "A zenének az emberek agyában már nincs olyan nagy értéke, mint annak idején, 10-20 évvel ezelőtt... A zenei árucikkek is kevesebbet érnek manapság. A lemezeket már nem is lehetne ennél olcsóbban árulni. Vehetsz egy vadonatúj albumot - mondjuk az iTunes-on -, vagy egy CD-t a lemezboltban... már 10 dollárért megkapod. Pedig nem is volt olyan régen, amikor még a Virgin Megastore-ba jártunk... Itt, az Államokban egy új CD akkoriban legalább 17 dollárba került. És ebben persze nincs benne a benzinköltség - mivel odáig el is kell jutni -, sem a parkolási díj. Most meg az van, hogy otthon ülsz, 10 dollárt átutalsz, és már meg is van az anyag. Szóval sosem volt még ilyen olcsó a dolog, de az emberek még így is problémáznak ezen... inkább ellopják, vagy ingyen meghallgatják az adott albumot. Persze valahol megértem, hogy a streamelés egy modernkori találmány; ez a következő lépés a jövő felé - legalábbis ami a zene elérhetőségét illeti. Nekem ezzel nincs is problémám; sőt, jómagam az elsők közt voltam, akik iPod-ot szereztek... az iTunes-on jó dolog; fasza érzés, hogy közvetlenül a telefonomról elérhetek bármilyen zenét. És még a streamelést is szeretem, mert jobb előbb belehallgatni valamibe, és utána ha tetszik, megveszem az albumot. Ettől függetlenül azonban úgy érzem, hogy a bandákat lehúzzák ezek a netes zeneszolgáltatók. Ha a Spotify például több jogdíjat fizetne az előadóknak, akkor az emberek is máshogy néznének rájuk, és maga a zenei mű is nagyobb értékkel bírna. Márpedig a zene egy valódi érték. Amit mi csinálunk, az művészet... de ez az egész jelenlegi biznisz totálisan elértékteleníti mindezt... ez pedig igencsak szar helyzet".

Ettől függetlenül Scott korábban már elmagyarázta (Gene Simmons botrányos, rockzenével kapcsolatos kijelentésére reagálván), hogy "a rock sosem hal meg", egy későbbi interjúban - amit az Ultimate Classic Rock magazin készített a gitárossal (videó fentebb) - bővebben is kifejti álláspontját ebben a témában: "Sok igazság van abban, amit Gene mond. Én csak abban nem értek egyet vele, hogy a rockzene halott lenne. Amit egyébként ő mond, annak az a lényege, hogy az ipar többé nem hagy teret az új Led Zeppelin-eknek, és a hasonló tehetségeknek. Idáig teljes mértékben értem, amit ő mond, mert az ipar manapság már nem olyan, mint annak idején volt. Nincs már szó arról, hogy az egyes kiadók öt lemezre szerződtetnek bandákat - mint régebben, a '60-as, '70-es és '80-as években. Ennek az egésznek a '90-es években lett vége. Öt lemez elkészítésére már aligha van pénze bárkinek is... Egyszerűen nem vesznek albumokat az emberek; tehát ez eleve halott ötlet... Az egész model megváltozott - ami érthető is -, mivel most már lopják a zenét.
Ha az emberek még mindig vásárolnának lemezeket, akkor talán még mindig léteznének kiadók, melyek szívesen fektetik a pénzt egyes bandák fejlesztésébe, futtatásába. Régen ez úgy ment, hogy addig nyomták a zenekarokat, míg aranylemezt nem sikerült elérniük. Ilyesmi már nem létezik. És amíg az emberek lopják a zenét, addig nem is fog létezni... Gene tehát fején találta a szöget néhány dologgal kapcsolatban. De én azt gondolom, hogy amíg vannak bandák, akik a lelkük mélyéről zenélnek, addig nem fog meghalni a rockzene. Mert ezen a bolygón nem mindenki tudja befogadni azt, amit a média rájuk erőltet - nem mindenkit érdekel a következő 16 éves pop-szenzáció... Ezzel tehát elárultam azt is, hogy csak a kislányok vásárolnak manapság zenét... márpedig ez elég ijesztő, nemde?!
Egy kicsit most kevésbé leszek érintőleges, de tényleg az az igazság, hogy csak a fiatal lányok és az idősebb emberek vesznek lemezeket - ez utóbbiak elsősorban country CD-ket és Adele-albumokat vásárolnak. Azért csak őket említem, mert ők azok, akik nem tudják, hogyan kell ellopni a zenét. Tehát a tény, hogy a lemezkiadók konkrétan a 16 éves lányok ízlésére alapozzák az üzletet, jól prezentálja azt, hogy miért is olyan sikeres egy-egy ilyen előadó. Mert az ő lemezeiket megveszik... Tehát ha a 14 éves lányok elkezdenék venni a rocklemezeket is, akkor minden megváltozna... épp úgy, mint a '60-as években... vagy még korábban.
De vegyünk példának minket, akiknek egészen a nyolcvanas évek óta sikerül túllépniük ezen az egész szarságon; akik mindig is azt csinálták, amit akartak, és sikeresek is voltak, mert megfelelő alapokon nyugodtak - a rádiók és az MTV támogatása nélkül. De ugyanez a helyzet például a Metallicával, a Slayer-rel, a KISS-szel, az AC/DC-vel és az Iron Maiden is... meg még sorolhatnám vagy tíz percen keresztül. Az emberek azért jönnek el a koncertjeinkre, mert jó lemezeket csinálunk, nagyszerű élő bulikat adunk... és ez így is marad a jövőben - sőt; folyamatosan jönnek az újabb generációk. Manapság azonban, az új bandák számára lehetetlen a kitörés... de ezt meg is értem, mert átlátom, milyen szörnyen nehéz életben maradni, még akkor is, ha igazán fasza zenész vagy".