2013 márciusában (amikor a legendás Ken Hensley új albumot rögzített az spanyolországi Alicante városában), két norvég zenész, Ken Ingwersen (gitár) és Tom Fossheim (dobok) megismerkedett Roberto Tiranti-val, a legendás olasz Labyrinth zenekar frontemberével. Néhány órán belül kiderült, hogy a három zenész mind zenei, mind személyes tekintetben jól kijön egymással. Rögtön elhatározták, hogy megalapítanak egy közös bandát, és ennek azonnal neki is láttak. Egy éven belül felvették első albumukat, amit a banda neve nyomán 'Wonderworld'-nek neveztek el. A 2014-es debütáló lemezt a 2016-os 'Wonderworld II' követte - ezt az albumot 2015 folyamán állították össze, egy-egy turné alatt; lévén a három tag csak ekkor van együtt (Tiranti Olaszországban, a többiek pedig Norvégiában élnek). 2017-ben ismét stúdióba vonult a trió; a 2018-as év elejére pedig elkészült a 'Wonderworld III' album, aminek megjelenését megelőzően a Sliptrick Records kötött szerződést a bandával. A kiadó szerint 2018 tavaszán / nyarán megjelenő 'Wonderworld III' a banda eddigi legkiválóbb dal-kollekciója.

A Wonderworld együttesre a '70-es évek zenéje volt a legnagyobb hatással: rengeteg jammelés, energia és szórakoztató zenei / dalszövegi témák hallhatók a banda dalaiban. Mindezt fejelik meg grandiózus háttér-vokálokkal, billentyűkkel, különféle ütőshangszerekkel, vokál-torzítással, stb... A Wonderworld számára tehát a legfontosabb tényező a zenei gyökerekhez való visszatérés - nem véletlenül dolgoznak úgy, mint annak idején a klasszikus rockbandák. Attól függetlenül azonban, hogy a Wonderworld dalainak erős Led Zeppelin- / Deep Purple- / AC/DC- / Rush-hatása van, a banda saját muzikális identitással rendelkezik: a régi és új hangzásbeli elemek keveréke mellett a saját maguk által kikísérletezett rock-hangzásvilág jellemzi albumaikat.