Hírek
Archangel's Lantern interjú Bohner Lászlóval
1. Üdvözöllek, régi kedves barátom, Laci az Archangel’s Lantern weblogomon! Először is beszélj kérlek arról, hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a hard rock/metal műfajjal. Melyek voltak az általad elsőként beszerezett kemény zenei kiadványok? Mi volt életed első meghatározó koncertélménye?
- Üdvözöllek én is, Gyuri barátom, és az Archangel's Lantern olvasóit is! A műfaj közelébe 1980-ban kerültem. Azért emlékszem pontosan az évszámra, mert abban, és a rákövetkező évben olyan, mára klasszikussá lett magyar albumok jelentek meg, mint az Edda, Korál, Hobo Blues Band, Karthagó, Dinamit, P. Mobil bemutatkozó lemezei, és ezeket annak idején a rádióban is hallani lehetett. A rádiót hallgatva, valami megfoghatatlan okból kifolyólag, ezek a zenék dobogtatták meg a szívemet. A többi vagy nem érdekelt, vagy kifejezetten idegesített. :)
Az első kiadvány, amit megkaptam, az a Dinamit első lemeze volt kazettán. 11. születésnapomra kaptam, mérhetetlen volt az örömöm. :) Azután már én kezdtem vásárolni magamnak a kazettákat, bakeliteket. Gyűjtögettem rájuk, üvegeket vittem vissza és mindet zenékre, meg könyvekre költöttem. Először a magyarokat vásároltam, aztán hamar kinyílt az érdeklődésem, és jöttek a külföldiek is. Már az a kevés, amit a 80-as évek első felében be lehetett szerezni. AC/DC, Black Sabbath, Led Zeppelin, Uriah Heep, Thin Lizzy ilyenek, de aztán kezdtek beszivárogni a szigorúbb zenék is, mint a Judas Priest, Iron Maiden, Saxon... Itt már nem volt megállás.. :D
Első meghatározó koncertélményem? Legelső koncert, amin voltam az az Óceán nevű zenekar volt, talán '82-ben. Aztán itt is, mint a hanghordozóknál, először a magyarok, aztán jöttek a külföldiek is. Életem eddigi legjobb koncertje egyébként, a '88-as Metallica volt, az MTK pályán. A legemlékezetesebb pedig a '86-os Scorpions, szintén ott. De Debrecenben is voltak nagyon jó koncertek a nyolcvanas években. Saxon, Running Wild, Helloween, Motörhead, Kreator, vagy a magyarok közül a Lord, Hobo, P. Box, P. Mobil. LGT, stb, stb....
02. Októberben volt 20 éves a Rock-Ness hanglemezbolt, ezúton is szívből gratulálok! Mesélj a kezdetekről, hogyan is vágtál/vágtatok bele anno. Vázold a jelenlegi körülményeket, mi minden kapható nálatok.
- Igen, most 2018-ban már 21. évébe lépett a bolt. Köszönöm szépen a gratulációd!! A kezdet igen banális. Két zene rajongó összeáll, hogy lemezboltot nyisson. Ez így sztorinak igen gyenge lenne. :) Tulajdonképpen én mindig egy lemezboltot szerettem volna, már kamaszkorom óta ezt az álmot dédelgettem magamban. Ha innen nézzük a dolgot, akkor elértem az álmaimat. Az más kérdés, hogy ki gondolta volna, hogy ez ilyen kemény, küzdelmes lesz? De visszatérve a kezdésre. Kovács Zsolttal kezdtük el az egészet, aki ugyanolyan zenerajongóként került az egész közelébe, mint én. Együtt terveztük el a kezdeteket, együtt szereztük be az első kör árut is, és együtt alakítottuk ki az egész profilt, de Kati, a feleségem is gyakran részt vett olyan bolt körüli teendőkben, amihez női segítség kell. Továbbá a lelki támogatást adta, ami a legfontosabb egy induló vállalkozásnál. Azután persze a nagyobbik fiam, Balázs. 10 éves volt, amikor nyitottunk, és már 13-14 évesen volt, hogy beugrott, ha nekem elintéznivalóm volt, és besegített az eladásban, vagy bármi másban. Amit neki nagyban köszönhetünk, az a honlap. A hírrovatot ő viszi egy személyben. Több tízezer felvitt hír van már mögötte. Nagyon tehetséges. A kisebbik fiam, Bence, - aki szinte együtt nőtt fel a bolttal - már kevésbé érdeklődött a bolt dolgai iránt, de rá is mindig számíthattunk, ha valami problémánk adódott. Ami közös a két fiúban, az a zene szeretete. Végül is ebben nőttek fel, nem volt más választásuk... :D
A jelenlegi körülmények - az ismert zeneipari nehézségek miatt - nem túl rózsásak, de azért küzdünk, próbálkozunk. Próbálunk minden rock - és metal zenével kapcsolatos dolgot tartani, amire egy rockernek szüksége lehet. Így a cd-ken, kazettákon, bakeliteken kívül azért nagy választékban tartunk ruházatot, és kiegészítő dolgokat is.
3. Ossz meg az olvasókkal néhány kedves történetet a Rock-Ness múltjából! - Hány közös sztorink van, emlékszel? A legemlékezetesebb, amikor fiatal srác bejön, közel egy órán át nézegeti az akkor igen jelentős mennyiségű cd-t, lapozgatja a cd tartókat, aztán azt mondja: "Köszi, de nem találtam semmit!" Így leírva talán nem vicces, de akkor, ott igen mulatságos volt. Összenéztünk és jót mulattunk magunkban. Több száz cd volt, amivel a saját gyűjteményünket gyarapíthattuk volna. Ő meg nem talált semmit. :D
Másik. Nagy kalapos cigány ember bejön, áll a pult előtt, nézi-nézi a cd-ket, vakargatja az állát, erősen gondolkodik. Aztán recsegős hangon megszólal: "Mi ez? Szivar?" :D Az ő világában ilyen képtelen dolgok, hogy cd lemez, nem létezik. Szivarnak azonosította.
Számomra az egyik legkedvesebb sztori a Misi bácsié. Óriási figura volt az öreg. Misi bácsi egy 76 éves öreg bácsika volt, igazi nagypapás kinézettel. Hetente legalább egyszer eljött hozzánk és vett egy metal pólót. A zenekarokat nem ismerte, csak tetszettek neki a minták. Egyik alkalommal a Marduk: Fuck me Jesus pólója tetszett meg neki. Meg is vette. Néhány nap múlva visszajön és azt mondja:
- Jaj, Laci! Meguntam, odaadtam a katolikus egyháznak. :D :D :D
04. Hogyan jellemeznéd a régi metal életet Debrecenben és miként látod a mostani helyzetet? - A nyolcvanas években hatalmas metal élet volt itt Debrecenben, de vélhetően máshol is. Rengeteg rocker, jobbnál jobb koncertek. Nem csak magyarok, hanem külföldiek is. Aztán bejött a grunge és az erősen megritkította a rockerek számát. 1997-ben, amikor nyitottunk, akkor kezdett kilábalni a zenei világ a grunge hullámból, kezdtek feltünedezni a metal pólós emberkék. Mindez a kétezres évek közepére csúcsosodott ki, azóta megint lefelé tart a dolog és sajnos nem látom még a lejtő végét. Az utánpótlás hiányzik. Régebben a 13-14 éves korosztályban rengeteg rocker volt, addig most csak elvétve találni köztük. Egyszerűen eltűntek. Pláza fiúk, pláza lányok nevelődnek, szép hajakkal, szép ruhákkal, a lázadás, kívülállás legkisebb igénye nélkül. Nincsenek már egyéniség, - bár magukról nyilván ezt feltételezik -, mind egyformák. Változni fog ez? Lehet. Csak reménykedem benne. 05. A zenehallgatás mellett volt-e olyan jellegű terved, hogy zenekarban játssz? - A sógorommal, aki egyébként egy jó zenész, volt egy zenekarunk, a Melissa. Gitároztam benne, de se tehetségem, se kitartásom nem volt, így annyiban maradt a dolog. Gyakorolni kellett volna többet, nem rock'n'roll-kodni. Célravezetőbb lett volna... :) Így a Melissa megmaradt egy szép emléknek. 06. Nevezd meg a számodra minden idők legjobb zenekarait/albumait. Mely bandák, kiadványok az aktuális kedvenceid? - Minden idők legjobb zenekarai számomra a Metallica, Mötley Crüe, Overkill, Amorphis, D.A.D., Aurora, Pink Cream 69, At The Gates, Dire Straits, Death, Hobo Blues Band, Megadeth, Helloween, Dream Theater és még sorolhatnám egy ideig, illetve az ő albumaik. Így például nagy kedvencem a Rust in peace, a Master of the rings, a Slaughter of the soul, a Kill / Ride / Master / And justice..., a Dr. Feelgood, a Symbolic, az Elegy, stb. Nehéz lenne ezt felsorolni, rangsort állítani pedig lehetetlen. De az undergroundban is van számos kedvencem. Ilyen például a Melechesh, a Solstafir, a Myrath, az Obscura, az Inquisition, a Falkenbach, a Catamenia, a Sigh vagy a néhai The Devil's Blood, Dissection. 07. A zenei gyűjteményed mellett könyveket is gyűjtesz. Mennyire tehető a számuk? Kik a kedvenc íróid/költőid, s műveik? Vannak-e kedvenc idézeteid esetleg? - Igen, könyveket is gyűjtök. Pontos számot nem tudok neked mondani, de olyan 3.500 darabos lehet a könyvtáram. A zene mellett ez nyújt menedéket a világ őrülete ellen. 08. Milyen jellegű filmeket szoktál nézni? Sorold fel az általad kedvelt színészeket. - Filmeket ritkán nézek, de úgy általában TV-t sem. Ha már film, akkor valami kortárs magyar film (nem a populáris műfajból), vagy a Sundance Channel-ön mennek folyamatosan igényes művészfilmek, azokat nagyon szeretem. A hangulatuk magába szippantja az embert, nem lehet szabadulni tőlük. Mondjuk ezt a művészfilm rajongásomat nem szoktam hangoztatni, mert roppant sznobul hangzik. :D :D 9. Az olvasók számára milyen jellegzetes látnivalókat, nevezetességeket ajánlanál felkeresésre Debrecenben? Tudnál-e javasolni valamilyen helyi ételspecialitást, italt, ami Debrecenre jellemző? - Látnivaló, nevezetesség? Hmm. Hát a Rock-Ness. :D Na jó, ez vicc volt. 10. A zenehallgatáson kívül van-e valamiféle különleges hobbid? - A zene és a könyvek. Más hobbim nincs. Talán, - na, jó, nevezzük hobbinak - a családdal eljárunk ide-oda. Magyarországon, vagy külföldön, mikor-hogy. Ahogy éppen megengedhetjük magunknak. Nincsenek amúgy különleges vágyaink, nem vágyunk a legújabb plazma TV-re, okostelefonra, autóra, ezek a dolgok szerencsére hidegen hagyják az egész családot. Inkább az élményeket gyűjtjük. Azok mindenképpen maradandóbbak, élvezetesebbek, mint egy akármilyen modern, műszaki szemét. Olyan élmények ezek, amelyek végigkísérik az embert élete folyamán, amikre jó visszaemlékezni, és nem csak nekünk, de a gyerekeknek is. Ezt a szemléletet szerencsére ők is átvették. A reklámok, a divathullámok nem hatnak ránk. Rossz alanyai vagyunk a fogyasztói társadalomnak. 11. Bizonyára tudod, hogy az Archangel’s Lantern többek között Jon Nödtveidt emlékének is van állítva. Melyek a kedvenc albumaid/számaid a Dissection-től, esetleg Jon egyéb csapataitól? - Tudom, egy ős Dissection rajongó biztos nem ezt mondaná, de hozzám a Reinkaos album áll a legközelebb. Arról számokat nem is emelnék ki, úgy tökéletes az egész, ahogy van. Biztos emlékszel, mennyit hallgattuk a boltban ezt az albumot. Megunhatatlan. Nagy kár egyébként Jon-ért, remek dolgokat hozhatott volna még össze, ha nem dönt egy ilyen vég mellett. De ha ő így érezte, hogy ennyi járt neki, nem lehet elítélni érte. 12. Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő válaszaidat, Laci barátom. Zárszóként ossz meg néhány gondolatodat az olvasókkal légy oly kedves. - Én köszönöm a megtiszteltetést, hogy egy ilyen elkötelezett, underground legendának válaszolhattam a kérdéseire! Zárszóként legkedvesebb Márai idézetemet másolnám ide. Márai a szavak zsonglőrje volt, ízlelgessük remek sorait: Az interjút az Archangel's Lantern készítette.
Aktuális kedvencem jelenleg a Solstafir és a Myrkur. Hihetetlen hangulatot tud teremteni ez a két zenekar.
Kedvenc íróm elég sok van. Updike, Joseph Heller, Vonnegut, Wodehouse, Szolzsenyicin, Faludy, Grendel Lajos, Robert Merle, Remarque, Márai. De szeretem az írásait Hankiss Elemérnek, Popper Péternek, Hamvas Bélának is.
Magyar írók közül abszolút favoritom Fehér Béla. Őt van szerencsém személyesen is ismerni.
Kedvenc költőm József Attila.
Idézetnek Kurt Vonnegut pár sorát hoztam, nagyon találónak, időtállónak érzem:
"Háborúra emlékezve, úgy volna tán helyes, ha levetnők ruhánkat, kékre mázolnánk magunkat, és egész nap négykézláb járnánk, és röfögnénk, akár a disznó. Ez bizony jobban illenék az alkalomhoz, mint a fennkölt szónoklatok, a zászlólengetés, meg az olajozottan működő ágyúk."
Magyar filmek közül azért kiemelnék hármat, amit nagyon szeretek. Ebből kettő a világ legkeményebb filmje (nem amerikai értelemben): az Árvácska és az Ötödik pecsét, illetve a világ legvidámabb filmje, az Indul a bakterház. Ezekben benne van, hogy milyen végletes szélsőségek között mozog a magyar néplélek.
Sorolni nem tudom az általam kedvelt színészeket, mert egy tucatnyi külföldin kívül csak magyarokat ismerek, de a legzseniálisabb köztük van: Latinovits Zoltán. Rajta kívül aztán a végtelenségig lehetne sorolni a a jobbnál-jobb színészeinket, Őze Lajos, Gobbi Hilda, Bánsági Ildikó, Bán János, Márkus László, Eperjes Károly, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari, Rudolf Péter, Eszenyi Enikő, Kern András, Psota Irén, Cserhalmi György, Garas Dezső... Nem is folytatom, mert nem lenne vége.
Ez pedig irónia: Van szép stadionunk, 2-es villamos, letérkövezték az egész Nagyerdőt, egy-irányosítottak mindent, meg hát a Fórum... Kell még más? :D :D
"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."
archangels-lantern.blogspot.hu
facebook.com/archangelslantern
Vissza a hírekhez
Az Ön kosara jelenleg üres.