Asgeir Mickelson hozzátette: "A legtöbben dobosként ismernek engem, de eredetileg gitárosként indul a pályafutásom. Miután dobra váltottam, hosszú évekig nem is nyúltam gitárhoz, de 2002-ben ismét eljött a pillanat, és hirtelen elkezdtem egyedi doom metal-riffeket alkotni. Számomra két valódi doom metal  album létezik: a Candlemass két klasszikusa, az 'Epicus Doomicus Metallicus' és a 'Nightfall'; tehát ez a stílus volt a kiinduló pontja a dalszerzői ténykedéseimnek. Vagyis alapvetően gitár-központú, melankólikus és szomorkás dallamokkal ellátott nótákra kell számítani. Az elmúlt években, évtizedekben több-kevesebb riffet szereztem, kisebb-nagyobb idő-kihagyásokkal, de amikor Vibeke érdeklődött ezen témák után, végre értelmet is nyertek. Így tehát ezek a riffek lettek egy új banda bázisai. Ezután közösen "átnéztük", újrahallgattuk a kezdetleges nótákat, és úgy döntöttünk, közülük nyolcat fogunk véglegesíteni, melyekbe Vibeke lehell új életet. Ezt követte Sareeta közbelépése, és a dalok még színesebbek lettek, köszönhetően a gyönyörű hegedű-játéknak. Szó sincs semmiféle szimfónikus anyagról - ez színtiszta doom metal, és én már alig várom, hogy végre ti is hallhassátok!".