Egy olyan világban, ahol az egymással való személyes kapcsolat és az értelmes művészet ritkaságnak számít, nem a véletlen egybeesése volt, amikor négy szenvedélyes zenész összeállt, hogy megalkossa azt, amit mindannyian, kollektíve nevezhetnek életük legjobb, legérzelmesebb, legtöbb lélekkel teli zenéjének. E feeling szépségét éleszti tehát újjá a Kallias együttes, aminek neve konkrétan "szépséget" jelent görög nyelvről lefordítva.

Az új együttes célja nem az volt, hogy egy újabb technikás, progresszív vagy heavy metal bandát alapítsanak; annál inkább az, hogy egy súlyos agyi és lelki élményt nyújtsanak, mind hallgatói, mind pedig vizualizációs szempontból.

A Kallias zenekar mind a négy tagja mesternek számít a saját műfajában. Nicole Papastavrou és Zaki Ali 8 húros gitár-munkája - a maga fordulatos riffjeivel és ízes, érzelmes szólóival - olyan legendák stílusára emlékeztet, mint Jeff Loomis, Mikael Akerfeldt vagy Frederick Thordendall. JP Andrade tagadhatatlanul precíz és pontos dob-munkája továbbá remekül szolgálja a két gitáros játékát, minden szinten - kezdve a jazz-orientált, dallamos szekciókkal, egészen a kielégítően egyedi ritmusokig, minden prog-kedvelő kedvére tesz az ütős. A negyedik tag, Chris Marrone basszusgitáros pedig hajthatatlanul tépi a húrokat, megfejelvén az egyébként is komplex zeneiség és előtérbe helyezvén a briliáns ritmus-szekciót.

A modern prog- és metalzene kedvelők minden bizonnyal olyan legendákhoz hasonlítják majd a Kallias zenéjét, mint az Opeth, a Meshuggah és a Decapitated. Mindenesetre, a kvartett között létrejött muzikális kölcsönhatás magas szinten érzékelteti hatását a 'The Fourth Phase' című EP-n, aminek négy tétele semmiképpen nem nevezhető "háttér-zenének". A Kallias ugyanis megalkotta saját stílusát, egy olyan audió-élményt nyújtván ezzel a hallgatóknak, ami osztatlan figyelmet, fókuszt és átélést igényel.