Míg a Hanging Garden gyökerei alapvetően metalzenei talajon keresendők, a banda dalszerzői stílusa meglehetősen eredeti és változatos; a zene és a művészet több ágából merít inspirációt. A finn csapat koncepciójának egyik alapelve, hogy interakcióba lépjen a rajongókkal, egyben átlépjen minden elképzelhető korlátot. A Helsinki-beli együttes által sugárzott, letisztult érzelmi atmoszférák tehát nyilvánvalóan a hallgatók koncentrációját igénylik. Ezt a sajátos stílust fejlesztette tökélyre a banda hét albumon keresztül; és a formula érvényesül a nyolcadik, 'The Garden' című nagylemezen is, aminek hangzása egyrészről ismerősen csenghet; másrészről viszont meglepetésekkel van tele.

A Hanging Garden új kompozíciói sötétek és egyben érzelmes hangvételűek. A női és férfi vokálok izgalmas módon váltják egymást az új dalokban, és remekül kiemelik a lemez művészi értékét. A 'The Garden' című dal-kollekció - tematikáját tekintve - "az emberiség lelki gyökereihez nyúl vissza, és a technológiai társadalom törékenységét vázolja fel" - ahogyan azt a bandatagok költőien megfogalmazták. "Van egyfajta energia a dalokban, ami korábban nem volt ott..." - nyilatkozta Toni Hatakka, aki 2010 óta énekel a Hanging Garden-ben. "Mondhatni a remény érzését sugározzák ezek a nóták; ezzel is ellensúlyozván régi barátainkat, a magányt, a melankóliát és a kétségbeesést. De fogalmazhatnék úgy is, hogy találtunk némi fényt a kényelmes bánat-morzsák között...".

Toni így folytatta: "Miután két évtizeden keresztül foglalkoztunk a bánat, a veszteség, a melankólia témájával, úgy éreztük, az új albumon teret kell adnunk a reménynek és a fénynek is. Természetesen ugyanakkor nem feledkeztünk meg a zenénket védjegyként jellemző, elvont, kissé zord esztétikáról sem. Ezúttal azzal a megközelítéssel írtuk a dalokat, hogy a következő üzenetet juttassuk el a hallgatók felé: az emberiségnek nem szabad mindent feladnia; tovább kell keresni az élet értelmét - még akkor is, ha az általunk eddig ismert világ látszólag teljesen darabjaira hullott...".