
1000 dal, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz - 997. rész
PESTILENCE - 'Land Of Tears'
A hollandiai Enschede városában 1986-ban alakult Pestilence a death metal egyik legfontosabb európai úttörője, amely pályafutása során folyamatosan feszegette a műfaj határait. A zenekart Patrick Mameli gitáros, Randy Meinhard gitáros és Marco Foddis dobos alapította, majd röviddel később csatlakozott hozzájuk Martin van Drunen basszusgitáros-énekes. A korai demók – 'Dysentery' (1986), 'The Penance' (1987) – még erősen thrash metal alapokon nyugodtak, ugyanakkor már ekkor hallható volt a zenekar törekvése a sötétebb, technikásabb megszólalás felé. A demók felkeltették a Roadrunner Records érdeklődését, amely szerződtette a fiatal holland együttest.
A Pestilence 1988-ban jelentette meg debütáló albumát, a 'Malleus Maleficarum'-ot, amely azóta is a thrash és a korai death metal egyik meghatározó alkotásának számít. A lemez gyors, agresszív riffjei, Martin van Drunen jellegzetes, rekedt énekhangja és Patrick Mameli kifinomult dalszerzői munkája már előrevetítették azt az irányt, amelyet a zenekar a következő években teljes mértékben kibontakoztatott. Az album megjelenését követően Randy Meinhard távozott; helyére Patrick Uterwijk érkezett, aki hosszú éveken át a zenekar egyik meghatározó tagja maradt.
1989-ben látott napvilágot a mára klasszikussá vált 'Consuming Impulse', amelyet sok rajongó és kritikus minden idők egyik legjobb death metal albumaként tart számon. A zenekar ekkorra teljesen maga mögött hagyta thrash-gyökereit, és brutális, ugyanakkor rendkívül precíz megszólalásával jelentős hatást gyakorolt az egész európai death metal színtérre. Martin van Drunen hörgése, Mameli összetett riffjei és a lemez sötét atmoszférája számtalan későbbi zenekar számára szolgált inspirációul. A lemez megjelenése után azonban Van Drunen kilépett, és később az Asphyx frontembereként vált ismertté.
A frontember távozása után Patrick Mameli átvette az énekesi feladatokat is. Az 1991-es 'Testimony of the Ancients' új korszakot nyitott a Pestilence történetében: a zenekar megőrizte brutalitását, ugyanakkor sokkal technikásabb, dallamosabb és progresszívebb irányba mozdult el. A rövid instrumentális átvezetőkkel összekötött dalok egységes koncepciót alkottak, a gitárjáték, a dalszerkezetek és a hangszerelés pedig jelentősen túlnőttek a korszak átlagos death metal kiadványain. A lemez máig a technikás death metal egyik alapműveként szerepel a műfaj történetében.
A zenekar fejlődése 1993-ban érte el talán legmerészebb állomását a 'Spheres' albummal. A Pestilence jazz fusion, progresszív rock és avantgárd elemeket épített be zenéjébe, sőt gitárszintetizátorokat is használt, ami akkoriban rendkívül szokatlannak számított az extrém metal világában. Bár a lemez megosztotta a rajongókat, az évek során kultikus státuszba emelkedett, és ma már sokan a progresszív death metal egyik leginnovatívabb alkotásaként tekintenek rá. Számos későbbi technikás death metal zenekar hivatkozott rá meghatározó inspirációként.
A 'Spheres' turnéját követően a zenekar lendülete megtorpant. A tagcserék és az eltérő zenei elképzelések miatt Patrick Mameli 1994-ben feloszlatta a Pestilence-et. A tagok különböző projektekben folytatták pályafutásukat, Mameli pedig később többek között a C-187 és a Neuromorph soraiban is zenélt. Bár a Pestilence ekkor eltűnt a színről, első négy albuma az underground death metal egyik legnagyobb hatású életművévé vált.
Több mint egy évtized szünet után Patrick Mameli 2008-ban újra életre hívta a Pestilence-et. Az újjáalakult felállásban helyet kapott Jeroen Paul Thesseling fretless basszusgitáros, akinek játéka jelentősen hozzájárult az új korszak hangzásához. A visszatérést a 2009-es 'Resurrection Macabre' fémjelezte, amely modernebb, technikásabb megszólalást képviselt, miközben megőrizte a zenekar jellegzetes riffközpontú stílusát. A következő években megjelent a 'Doctrine' (2011) és az 'Obsideo' (2013), amelyek során Mameli folyamatosan új zenészekkel dolgozott együtt, így a felállás szinte állandó mozgásban volt.
2014-ben Patrick Mameli ismét felfüggesztette a zenekar működését, hogy más projektjeire koncentráljon, ám a szünet ezúttal rövidnek bizonyult. 2016-ban a Pestilence ismét visszatért, és újabb korszak kezdődött. Ennek eredményeként jelent meg a 'Hadeon' (2018), amelyet sokan a klasszikus Pestilence-hangzás modern újraértelmezéseként értékeltek. A zenekar ezt követően kiadta az 'Exitivm' (2021) albumot, amely még technikásabb, összetettebb szerzeményeket vonultatott fel, majd 2024-ben a 'Levels of Perception' című lemezzel folytatta a pályafutását.
A Pestilence történetét végigkísérték a gyakori tagcserék, de Patrick Mameli mindvégig a zenekar kreatív motorja maradt. A jelenlegi felállásban is ő vezeti az együttest, amely továbbra is aktívan koncertezik és új zenéken dolgozik. Bár az évtizedek során stílusuk jelentősen átalakult – a korai thrash metal gyökerektől a brutális death metalen át egészen a progresszív és technikás megközelítésig –, a Pestilence mindig a műfaji megújulás egyik legfontosabb képviselője volt. Hatásuk a mai technikás és progresszív death metal színtéren is egyértelműen érzékelhető, klasszikus albumaik pedig továbbra is megkerülhetetlen mérföldkövek az extrém metal történetében.

Back to news
Your cart is empty.
