Májbetegségével azonban Jeff hozzátartozói sem voltak tisztában egészen a zenész utolsó néhány napjáig. Néhány riport szerint, Jeff halálának időpontjában, valamint azt megelőzően sem volt a transzplantációs listán. Ettől függetlenül probálta leplezni betegségét - "az látszott rajta, mennyire izgatott, hogy új albumon dolgozhat".

Amíg a pontos részleteket kidolgozzák, a Slayer közölni szeretné a rajongókkal, hogy május végén, a család és a barátok körében egy rendezvényt tartanak (melyre a rajongók is ellátogathanak), megünnepelvén Jeff életét és munkásságát. A Slayer tagjai ugyanakkor továbbra is próbálják feldolgozni a tragikus halálesetet:

Kerry King:
"Rengeteg szép időt töltöttem Jeff-fel... Még a kezdeti turnék során mi ketten voltunkaz "éjszakai baglyok"; együtt lógtunk, beszélgettünk, filmet néztünk... második világháborús filmeket, horrorfilmeket, valamint egy csomószor megnéztük a Full Metal Jackie-t is, amiből minden dialógust begyakoroltunk. Jeff óriási második világháború-rajongó volt, mivel édesapja ott szolgált. Így amikor a Slayer először lépett fel Oroszországban - talán 1998-ban - közösen ellátogattunk egy moszkvai katonai múzeumba. Sosem felejtem el, ahogy ott nézelődött, felmért minden tankot, fegyvert és egyéb antikvitást. Olyan volt, mint egy gyerek karácsony reggelén. De ez az ő dolga volt rengeteg mindent tudott a második világháború eseményeiről; taníthatta is volna akár."

Tom Araya:
Amikor megalapítottuk a Slayer-t, napi 24 órában csak próbáltunk. Jeff és én rengeteget lógtunk együtt - apám garázsában lakott, ami egyben a próbatermünk is volt. Amikor meglett a saját lakásunk, elkészített egy 8 számos demót, és azt kérte, menjek át hozzá, és tegyem hozzá a saját zeném (melyek még nem Slayer néven futottak). Egy bizonyos ponton eljött az, hogy - ugyan továbbra is megvan a banda, de - a magánéletedre is oda kell figyelni, tehát a 24/7-es munka félre tolódott, és már nem tölthettünk annyi időt együtt... Nagyon hiányoznak azok az idők."

Jeff haláláról ITT írtunk.