Dino Cazares gitáros, Raymond Herrera dobos és Burton C. Bell énekes 1990. október 31-én lépett be először a Vermont-beli próbaterembe, ahol egy egészestés jammelést követően kialakult a Fear Factory koncepciója.

"A próbatermi épületben egy csomó maszkos, beöltözött, Dodger-dzsekis srác szaladgált körülöttünk baseball-ütőkkel. Készültek a Warriors-meccsre... mi meg csak ott álltunk, és néztünk. Azt hittük, hogy a Fear Factory születése napján agyon fognak verni minket” - emlékszik vissza Cazares.

A gitáros akkoriban a brutális death metal bandákért (Carcass, Bolt Thrower) rajongott - ő mutatta be ezt a műfajt Bell-nek; Bell pedig megismertette Cazarest a Godflesh-féle indusztriális metallal. Így alakult ki a Fear Factory egyedi hangzása.

A Fear Factory koncepcionális témáit eleinte a '90-es évek los angelesi politikája és társadalmi problémái határozták meg.
"1992 és 1994 között rengeteg zavargás volt az utcákon; akkor történt a Northridge-földrengés is... erdőtüzek, árvizek, iszap-katasztrófák, stb. A Nemzeti Gárda folyamatosan jelen volt az utcákon; mindenkit hazazavartak. Egyszóval néztük, ahogy L.A. szétesik”.
“Akkoriban kezdtek társadalom-ellenes érzések kavarogni bennem” -mondta Bell. “Úgy tűnt, a világ egyre inkább az '1984' / 'Brave New World'-beállítottság felé halad. Az emberek elfojtották magukat, és a rendszer elnyomása ellen harcoltak. 'Demanufacture' albumunk tehát nem szimplán egy sci-fi-sztori volt; hanem egy harcos társadalom története is”.

A nagysikerű, mérföldkőnek számító 1995-ös 'Demanufacture' albumot követően inkább az "ember a gépezet ellen"-téma dominálta a Fear Factory kiadványait. Legutóbbi, 'Genexus' című lemezükön pedig az "ember és gépezet eggyé válása" van fókuszban. A banda karrierjét tehát szinte teljes egészében "szingularitás" határozta meg - ennek koncepcióját eredetileg a híres futurista író, Ray Kurzweil alkotta meg, 'A szingularitás küszöbén' című könyvében.

“Jelenleg is erős intézmény-ellenes mentalitás van bennünk” - közli Bell. “A gépek térhódítása, a transz-humanizmus és a szingularitás koncepciója napjainkban is megállja a helyét; habár az emberiség túl akaratos ahhoz, hogy átengedje az uralmat a gépeknek. Senki sem akarja, hogy az NSA kémkedjen felette, de mégis mindenki büszkén teszi fel az életét a Facebook-ra és az Instagram-ra... 25 év után is tele vagyunk tehát dühös érzelmekkel. De végülis ez a jó az egészben - szeretem, amit csinálok; mindig van valami, amire lehet haragudni. Napról napra történnek szar dolgok; szóval nem múlt el az emberiség-undorom most sem. És mindezt ugyanakkor nagyon szeretem áttolmácsolni a Fear Factory zenéjébe. Szomorú, de igaz, amiről beszélünk... Elég régóta vagyok már a pályán ahhoz, hogy lássam a dolgok születését, pusztulását, majd újra-születését".

A Cryptic Rock magazinnak adott interjújában Bell eképpen nyilatkozott bandája negyedévszázados múltjáról: "Erre sosem számítottam volna. Meg sem fordult a fejemben, hogy egy ilyen hosszú kalandon vehetünk részt. Persze megvoltak a magunk hullámvölgyei, de személy szerint én nem bánok semmit. Hatalmas élmény volt eddig ez az egész; sőt, inkább úgy mondanám, élet-tapasztalat... Szóval nem változtatnék meg semmit sem".

A Fear Factory - 25. évfordulója alkalmából három exkluzív koncertet adott az USA nyugati partján. Cazares erről korábban a következőket nyilatkozta: "25 év után, a gépezet lelke még mindig él és működik! Alig várom már, hogy felléphessünk ezeken a különleges helyszíneken; ott, ahol minden elindult".

Íme a Fear Factory október 30-i, kaliforniai Whisky A Go Go klubbeli koncertjének egy felvétele:

A banda halloweeni, las vegasi koncertjének rajongói felvételei itt tekinthetők meg: