Joe Bonamassa 2016 januárjában, két egymást követő estén adott speciális, akusztikus koncertet, az ikonikus New York City-beli Carnegie Hall-ban. A performanszok egyikének teljes egészét professzionális kamerák rögzítették: ezeket a felvételeket tartalmazza a 'Live At Carnegie Hall - An Acoustic Evening' című kiadvány.

A koncertek során elhangzottak Bonamassa legnagyobb slágerei, valamint néhány eddig be nem mutatott nóta. A szett megjelenik dupla CD-n, dupla DVD-n, Blu-rayen és tripla LP-n, június 23-án. A koncertfilm összesen 104 perces, de bónuszként egy háromnegyed órás extra felvétel is helyet kapott a pakkban.

A szóban forgó koncertek egy speciális, akusztikus turné részei voltak. Bonamassa ezen performanszok során egy valódi világ-klasszisokból álló all-star formációval vette körül magát - köztük volt például a népszerű kínai csellista / erhu-játékos, Tina Guo (akinek repertoárja a klasszikus zenétől egészen a heavy metalig terjed), valamint Hossam Ramzy egyiptomi ütős / zeneszerző, aki korábban számtalan filmzene-albumon és rock-lemezen, illetve turnén (pl.: Jimmy Page & Robert Plant’s No Quarter: Unledded Tour) is feltűnt. Mellettük Reese Wynans zongorista, Anton Fig dobos, Eric Bazilian mandolinos / szaxofonos / gitáros-énekes és egy három-tagú ausztrál ének-kórus (Mahalia Barnes, Juanita Tippins, Gary Pinto) is szerepelt a koncert-felállásban.

Bonamassa így szólt: “Annak ellenére, hogy ez volt az egyik legambíciózusabb dolog, amit életemben véghez vittem - lévén egy 9-tagú akusztikus zenekarral játszottam - tökéletesen sült el az egész! Egy tipikus "Joe-freak-show"-nak lehettek szem- és fültanúi a résztvevők”.

Íme a kiadvány hivatalos előzetese, valamint a 'Song Of Yesterday', a 'Drive', a 'The Valley Runs Low' és a 'Woke Up Dreaming' dalok performansz-klipje, egyenesen a DVD-ről:

Joe Bonamassa amerikai gitáros 1977. május 8-án született a New York állambeli Utica városában. Tizenegy éves korában Danny Gatton-tól vett leckéket, és néhány zenei műfajt, mint például a country-t, a dzsesszt és a hard rock-ot, eltanulta tőle. Ebben az időszakban, mikor Gatton az együttesével New Yorkban játszott, Bonamassa mindig becsatlakozott hozzájuk. Egy évvel később, tizenkét éves korában B.B. King előtt játszhatott, majd két évvel rá, tizennégy évesen egy Fender gitár-találkozóra hívták meg, ahol West Coast felé tartva megismerte Berry Oakley-t, akivel megalapították a Bloodline nevű együttest. Az együtteshez csatlakozott még Miles Davis fia, Erin Davis és Robby Krieger fia, Waylon Krieger, s csupán egyetlen lemezt adtak ki, amelynek szintén 'Bloodline' lett a címe, s amelyről két kislemezt jelentettek meg, mégpedig a 'Stone Cold Hearted'-ot és a 'Dixie Peach'-et.

Első lemeze 2001-ben jelent meg 'A New Day Yesterday' címmel, amin Tom Dowd volt a producer. A lemezen és az azt követő turnén Kenny Kramme dobolt és Eric Czar basszusgitározott. Miután véget ért a lemezbemutató turné, Bonamassa és a többi tag újra stúdióba vonult 2002-ben, hogy Clif Magness producer segítségével elkészíthessék a második lemezt 'So, It's Like That' címen. Ezen az albumon már több tradicionális rock hallható, így a Billboard Blues Toplista első helyére került. Bonamassa-nak a 2003-ban megjelent 'Blues Deluxe' című album hozta meg a sikert, mivel sok pozitív visszajelzést kapott a feldolgozott kilenc klasszikus blues szám és a három saját szerzemény. 2005-ben megjelent a 'Had To Cry Today' lemez, amely visszatért a tradicionális rock-hoz, majd lecserélte az eddig vele dolgozó zenészeket, Mark Epstein basszusgitárosra és Bogie Bowles dobosra.

2006-ban a 'You & Me' című ötödik sorlemeze jelent meg, amin tizenegy szám található, s szintén első lett a Billboard Blues Toplistán. Az albumon közreműködött John Bonham fia, Jason Bonham is, a 'Your Funeral And My Trial' című számban pedig LD Miller szájharmonikázik. Eddig a 'You & Me' Bonamassa egyik legerősebb blues lemeze, eltávolodva a keményebb rock albumaitól, vagyis a 'So, It's Like That'-től és a 'Had To Cry Today'-től.

A hatodik stúdiólemez 2007 augusztusában jelent meg 'Sloe Gin' címen és tíz héten át szerepelt a Billboard Blues Chart lista élén. Ezen az albumon Bonamassa több felvételen játszik akusztikus gitáron, mint eddig, s a banda tagjai is megváltoztak az album turnéjára: a basszusgitárnál Carmine Rojas váltotta fel Epstein-t, és Rick Melick billentyűs is csatlakozott a csapathoz, akik az előző, 'You & Me' című lemezen is játszottak.

2008. november 9-én Bonamassa először szerepelt, mint DJ, mégpedig az angliai Planet Rock rádióban, s olyan előadóktól játszott számokat, mint B.B. King, Muddy Waters, Rory Gallagher és Eric Clapton. Később bejelentette, hogy a londoni Royal Albert Hall-ban fog fellépni 2009. május 4-én, amire kevesebb mint egy hét alatt elkeltek a jegyek, az angliai Express and Star hírlapnak pedig azt mondta, hogy „ez a koncert húsz év munkájának a csúcspontja”. A koncerten együtt játszott Eric Claptonnal, mégpedig a 'Further On Up The Road' című számban, a műsor végén pedig megköszönte a közönségének, hogy „ez volt élete egyik legjobb napja”.

2009. február 24-én megjelent Bonamassa soron következő albuma, a 'The Ballad of John Henry', melynek első száma egy folklór hősről, John Henry-ről szól. Ezen a lemezen is, csak úgy mint az összes többin, feldolgozások is hallhatóak, méghozzá öt szám: 'Stop', 'Jockey Full Of Bourbon', 'Feelin' Good', 'Funkier Than A Mosquito's Tweeter' és az 'As The Crow Flies'. A maradék többi dal Bonamassa saját szerzeménye.

2013-ban CD-n, DVD-n és Blu-rayen is megjelent egy akusztikus koncertalbuma, amit Ausztriában rögzített bandájával, a Bécsi Operaházban (tulajdonképpen ez volt az első alkalom, hogy Bonamassa akusztikus koncertet adott). Nagyszabású 2013-as turnéja egyébként a világhírű new yorki Beacon Színházban ért véget, de még ebben az évben megjelent egy 'Tour de Force' című DVD-je is - ezt a nyári londoni koncertsorozat alkalmával rögzítették. Szintén ebben az évben jelentették be, hogy Joe-t és Beth Hart énekesnőt Grammy-díjra jelölték 'Legjobb blues album' kategóriában; mégpedig a 'SeeSaw' című kollaboratív album hatalmas sikerei okán.

A 2014-ben megjelent 'Different Shades of Blue' Bonamassa első önálló stúdióalbuma, ami teljes egészében saját szerzeményeket tartalmaz (egy rövid, instrumentális Jimi Hendrix-betét kivételével). Ezen a lemezen a gitáros egy neves zeneszerzővel, a Journey-vel közös munkájáról is ismert Jonathan Cain-nel működött közre. Joe-nak ezen album esetében konkrét célja volt, hogy mellőzzék a "háromperces rádió-slágereket"; csak és kizárólag "komoly blues-nótákat" írjanak. Ez az album az elsőszámú Billboard-lista 8. helyén végzett, de a blues-listán természetesen aranyérmes lett.

Bonamassa 2015 májusában elnyerte a Blues Music Award legjobb gitárosnak járó címét; nem sokkal később pedig nekilátott 12. stúdióalbuma, a 'Blues of Desperation' munkálatainak. A lemez 2016 márciusában látott napvilágot, a J&R Records jóvoltából. A 'Blues of Desperation' - amin szintén csak önálló kompozíciók kaptak helyet - ismét első lett a Billboard blues-listáján; miután néhány héten belül több mint 68,000 példány kelt el belőle, csak az Egyesült Államokban.