Az Aura Noir újra bebizonyítja, hogy a metal ezen underground műfaj-ágának továbbra is az egyik legmeghatározóbb bandája. A norvég black-thrasherek ezúttal sem átallkodtak egy kegyetlen és mocskos album megalkotására.

Az 'Aura Noire' album nem véletlenül viseli a banda nevét; lévén ezen az albumon hallhatjuk a banda eddigi legdurvább kompozícióit - egyben vérbeli thrash metal-nosztalgiát is. A lemez egy igazi retrospektív riffel indul, de a későbbiekben - disszonáns módon - atmoszférikussá és zordabb hangvételűvé válik a dalok atmoszférája. Aggressor halálosan intenzív üvöltései és változatosan játékos gitár-riffjei ettől függetlenül mindvégig tökéletesen illeszkednek az alapvető ritmus-képbe (amit Apollyon és Blasphemer kivitelez), kifejezvén ezzel az általános thrash-esszenciát, amiről maga az Aura Noir ismerszik.

A trió röviden így kommentálta az 'Aura Noire'-t: "Több mint három éven át dolgoztunk ezen az albumon. Érzésünk szerint sosem voltunk még ennyire önmagunk, mint most. Részvétünk nektek".