Az EMBR bemutatkozó, '1823' című albumát lehet nevezni doom-lemeznek, de az is igaz, hogy a banda hangzású jócskán túlmutat ezen az egyetlen műfajon; hosszú távra kiterjeszti annak skáláját. A banda dalszerői magját Mark Buchanan gitáros, Alan Light basszusgitáros és Eric Bigelow dobos alkotja, akik masszív, mélyen hangolt gitár-témákat, lüktető dob-ritmusokat, nyers torzítást és különleges szintetizátor-játékot eszközöl, annak érdekében, hogy még inkább speciális élményt biztosítson a hallgatóknak. És akkor még nem is említettük az énekesnő, Crystal komoly tehetségét és erőteljes megszólalását, aminek révén "lélekkel" lesznek tele a dalok, illetve nagy mértékű melankólia kerül a kompozíciókba. Muzikális tekintetben tehát olyasvalamire kell számítani, mint amikor a Mastodon találkozik a Witch Mountain-nal; mindezt pedig epikus és drámaian gótikus zenei elemekkel fejelik meg - sőtmitöbb, némi grunge és alt-rock ízt is belekevernek a mixbe. Összességében: "az '1823' dalai hangosak, brutálisan gyönyörűek, agreszívak, nyersen energikusak, néhol atmoszférikusak, néhol pedig felelő hatásúak és érzelmesek".

Az '1823' koncepcióját egy különleges történt ihlette: Eric Bigelow az album dalszerzői munkái közepette vese-átültetésen esett át, mely transzplantátumot egy halott embertől szerezték az orvosok. Eric és az énekesnő Crystal Bigelow (aki történetesen Eric felesége) csak annyit tudott a donorról, hogy az illető egy 18-23 év közötti nő volt... Ezt az albumot tehát a fiatalon elhunyt lány emlékére és a Nashville-beli Vanderbilt Kórház dolgozóinak tiszteletére írta a banda.

Az '1823' hanganyagát Matt Washburn (Mastodon, Royal Thunder, Artimus Pyledriver) hangmérnök / producer társaságában vették fel, a Dawsonville-beli Ledbelly Sound Stúdió falai között.