A Therion rendszeresen komoly kihívásokat állít maga elé; újabbnál újabb zenei ösvényeket járnak be, de ugyanakkor hűek maradnak muzikális gyökereikhez. A banda 17. stúdióalbuma, a 'Leviathan' egy újabb fontos állomása Therion-történelemnek. Christofer Johnsson mester és partere, Thomas Vikström ezúttal olyasvalamit alkotott meg, ami korábban fel sem merült a gitáros és az énekes között. "Már szinte minden perspektívát és területet feltérképeztünk; csak egyetlen dolog maradt. Ezúttal úgy döntöttünk, megadjuk az embereknek, amiért epekednek: a 'Leviathan' ennek megfelelően az első album, ami tele van Therion-slágerekkel".

Amikor a 15 éves csodagyerek, Christofer Johnsson 1987-ben megalapította a Therion nevezetű death metal bandát, még senki nem is sejthette, hogy pontosan 30 évvel később egy világszerte ismert és elismert szimfó-metal projekt lesz mindennek az eredménye. Johnsson eredetileg a Slayer klasszikus, 'Reign in Blood' című albumának hatása alatt hozta létre saját zenekarát (ami eredetinevén Blitzkrieg-ként szerepelt), mely pionírnak számított a kibontakozó death metal-színtéren. De már az 1991-es, 'Of Darkness...' című debüt-album esetében is számítani lehetett arra, hogy itt ennél jóval többről, mélyebb dolgokról szó...

Mára a Therion hangzásának egyik alapvető hozzávalójává vált a női ének alkalmazása, de annak idején még csak a Celtic Frost próbálkozott ilyen megmozdulással (konkrétan az 1985-ös 'To Mega Therion' albumon). A Therion viszont tempolmi kórus hatását keltette férfi-női vokáljainak váltakozásával és duettjeivel, melyek elsőként a 'Beyond Sanctorum' (1992) albumon éreztették igazán hatásukat. Az 1993-as 'Masses: Ho Drakon Ho Megas' és az 1995-ös 'Lepaca Kliffoth' albumokon Christofer még tovább fejlesztette a Therion sajátos hangzását: még több "tiszta vokált" és még több billentyű-játékot alkalmazott a dalokban. A következő, 'Theli' című albummal a svéd csapat bebetonozta világ-hírnevét, köszönhetően annak, hogy gyökerestől felforgatták és újraértelmezték a kilencvenes évek metalzenei világát. Karrierjük csúcspontján jelent meg az 'A'arab Zaraq - Lucid Dreaming' (1997) lemez, amin Christofer a közel-keleti folk-zene hatásait ötvözte szimfónikus metallal; míg a 2001-es 'Secret of the Runes' (2001) album egyes dalaiban anyanyelvén, svédül szólalt meg a koncepció. A rajongók és a kritikusok szerint a Therion több szempontból is jóval megelőzte a korát; még a banda 25. évfordulója alkalmából megjelent 'Les Fleurs Du Mal' lemez is óriási hullámokat generált - ennek sikereit is csak a kultikus klasszikussá vált 'Vovin' (1998) tudta felülmúlni.

Amikor Chistopher szembenézett a kérdéssel: hova tovább a drámai hangvételű 'Beloved Antichrist' (2018) album kiadása után - mellyel elmondása alapján beteljesítette minden zenei elképzelését és tervét -, a 'Leviathan' című dal-kollekció adta meg számára a választ. Az óriás, mítikus tengeri szörnyről elnevezett lemez a névehez méltóan egy hatalmas és bombasztikus bestia, ami a korábbi Therion albumoktól eltérően nem új területet térképez fel; hanem annál inkább csak a banda legjobb formáját mutatja. Egy vérbeli Therion-slágergyűjteményről van tehát szó!