Doogie és Emil egy nagyszerű hard rock lemezt alkotott meg közösen, a műfaj klasszikus, nyolcvanas évekbeli éráját felidézvén, némi hetvenes évekbeli zenei elemmel megspékelve. Más szavakkal: klasszikus rockzene és időtálló hard rock muzsika keverékére kell számítani. Serafino Perugino, az olasz Frontiers Records kiadó elnöke állította össze ezt a bandát, melyben Doogie a Rainbow-éráját idéző hangon szólal meg; Emil pedig - aki régi nagy Rainbow-fan - sajátos gitár-játékával követi őt.

"Lévén nagy rajongója vagyok a Deep Purple és a Rainbow örökségének, valamint Yngwie Malmsteen egyesi stílusának, igyekeztem ebben a projektben feleleveníteni azokat a zenei elemeket, melyek különlegessé tették számomra annak idején ezeket az előadókat. Habár lemásolni lehetetlen őket, én megpróbálkoztam azzal, hogy ezt a szóban forgó, klasszikus hangzást a saját interpretációmban tárjam a hallgatók elé" - mondta Emil Norberg.

"Az első Long Shadows Dawn album meglehetősen egyedi és izgalmas - tulajdonképpen ennek köszönhetően sikerült átvészelnem a karantént és a lezárásokat" - tette hozzá Doogie White. "Emil és jómagam semmiféle előre rögzített tervvel nem álltunk elő - egyszerűen csak erős és ütős nótákat szerettünk volna írni. Egyes dalokban kísérleteztünk némi "jövőbeni" hangzással, de alapvetően a múltból merítettünk erőt. Dalszövegileg pedig sötét, de ugyanakkor reményteljes számokat írtunk. Szomorúakat, de egyben felemelőeket. Érzésem szerint sikeresen elvégeztük feladatunkat. Remélem, ez a lemez megérinti majd az emberek lelkét".