1000 dal, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz - 762. rész

KING CRIMSON - 'Epitaph'

A King Crimson angol progresszív rock-együttest Robert Fripp gitáros és Michael Giles dobos alapította 1969-ben. Bár stílusát leggyakrabban a progresszív rock kategóriájába sorolják, zenéjükre a dzsessz, a klasszikus zene, a kísérleti zene, a pszichedelikus rock, az új hullám, a heavy metal, a gamelán és a folkzene is komoly hatást gyakorolt. Annak ellenére, hogy az együttes dalait a rádiók ritkán játsszák, az elmúlt évtizedekben széles rajongótáborra tettek szert; azonban sosem értek el olyan széles sikereket, mint a nevesebb progresszív rockegyüttesek (pl. Genesis, Pink Floyd, Emerson, Lake & Palmer). Első, 'In the Court of the Crimson King' című albumukat a progresszív rock egyik mérföldkövének tartják - erre a klasszikus albumra emlékezünk rovatunk újévi epizódjában.

A King Crimson debütáló albuma, az 'In the Court of the Crimson King' 1969. október 10-én jelent meg. Az album a brit listák 3. helyéig jutott. Az 1990-es évek végén újrakeverték és újra kiadták; 2004-ben pedig egy újabb kiadás jelent meg, miután a Virgin Records raktárában megtalálták az eredeti felvételeket. Az USA-ban az album aranylemez minősítést kapott.

A szóban forgó albumot sokan a progresszív rock kiindulópontjának tartják, ahol a dzsessz és az európai klasszikus zene hatásai teljesen átvették a blues helyét. Pete Townshend, a The Who gitárosa „hátborzongató mestermű”-ként írta le az albumot. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

A lemezborító képét Barry Godber (1946–1970), egy művész és számítógép-programozó festette. Godber nem sokkal az album megjelenése után, 1970 februárjában halt meg szívrohamban. Ez a kép volt az egyetlen festménye, ami ma Fripp tulajdona. Fripp ezt mondta Godberről: "Barry Godber nem festő, hanem programozó volt. Ez volt az egyetlen kép, amit valaha festett. Peter Sinfield barátja volt, és 24 évesen halt meg, szívrohamban. Peter elhozta a festményt és a többieknek megtetszett. Az eredetit nem is olyan régen elhoztam az EG irodájából, mert túl erős fénynek volt kitéve, félő volt, hogy nagyobb károsodás éri. A külső arc a Skizofrén Emberé (Schizoid Man), belül pedig a Bíborkirály (Crimson King) látható. Ha letakarja a mosolygó szájat, a szemek hihetetlen szomorúságot sugároznak. Kell ennél több? A zene hangulatát adja vissza...".

Az 'In the Court of the Crimson King' albumot a következő felállás rögzítette:

Robert Fripp – gitár, billentyűs hangszerek
Ian McDonald – fafúvósok, billentyűs hangszerek, vibrafon, Mellotron, vokál
Greg Lake – ének, basszusgitár
Michael Giles – dob, ütőhangszerek, vokál
Peter Sinfield – dalszövegek, próza

Az album zenéjének a baljós szövegek, a terebélyes mellotron szólamok egy egészen komor, nagyzenekari hangzásvilágot kölcsönöznek, amely uralja a lemez túlnyomó részét. A lemezen a nyugodt, földöntúli hangulatokat drámai ritmusváltások és Fripp szögletes gitárjátéka szakítják meg, míg több számban, így különösen a '21st Century Schizoid Man' című nyitódarabban a kemény rockzene és a dzsessz-elemek fúziója kölcsönöz a zenének egy egészen sajátos, újfajta hangzást. A különböző zenei stílusok bátor, újszerű vegyítése már a bemutatkozó albumon is megmutatja az együttes zenei kísérletezésre való hajlamát, amely gyakorlatilag végigkíséri a King Crimson egész életművét.

Bár a lemez a progresszív rock szárnypróbálgatásának egyik legeredetibb és legkísérletezőbb képviselője, valahogy mégis utat talált a nagyközönséghez: 1969 novemberében az angol lemezeladási listán az 5. helyig, míg pár hónappal később Amerikában a 28. helyig kapaszkodott fel.

Néhány angliai koncert után, 1969 novemberében az együttes az Egyesült Államokba utazott, hogy egy turné keretében népszerűsítsék a bemutatkozó lemezük tengeren túli kiadását. A banda lelkes fogadtatása ellenére Fripp és társai még karácsony előtt visszatértek Angliába. Az együttesen belüli személyi ellentétek folytán Michael Giles és Ian MacDonald bejelentette, hogy a továbbiakban nem kívánnak a zenekar tagjai maradni. Fripp, annak érdekében, hogy egyben tartsa az együttest, maga is felajánlotta, hogy kilép. Azonban ezen igyekezete hasztalannak bizonyult; Michael Giles és Ian MacDonald ténylegesen elhagyta az zenekart. A King Crimson eredeti felállásában 1969. december 16-án adta utolsó koncertjét. MacDonald később, egy Michael Gilkes-lel kiadott közös lemezt követően megalapította a Foreigner-t... amely zenekar szintén legendássá vált.

Bár a King Crimson-ban rengeteg zenész megfordult, az együttes egészen 2021-ig aktív maradt. Fripp, az együttes egyetlen állandó tagja több jellegzetes felállást hívott életre, ám saját megfogalmazása szerint nem tartja magát az együttes vezetőjének. Szerinte a King Crimson „a dolgok alakításának egyik módja”, és megjegyezte, hogy sosem akarta, hogy az együttes vezetőjének tartsák. Fripp nevéhez számtalan projekt fűződik, de az együttes korábbi és jelenlegi tagjainak a nevéhez is számtalan egyéb formáció köthető.

A King Crimson egyik alapítója, Ian McDonald - akinek billentyű / szaxofon / klarinét / fuvola-játéka is kellett ahhoz, hogy klasszikussá váljon az 'In the Court of the Crimson King' című album - 2022. február 9-én hunyt el.

Rovatunk előző epizódjai itt érhetők el.