Eric Gales 1974. október 29-én született Memphisben, Tennessee-ben. A zenével szinte azonnal kapcsolatba került: körülbelül négyéves korában kezdett gitározni, miután idősebb testvérei, Eugene és Manuel (aki később „Little Jimmy King” néven vált ismertté) megtanították neki a riffeket és az akkordmeneteket — a korai tanulás, valamint a testvérei révén átadott stílus (amely merített például Jimi Hendrix, Albert King és B.B. King örökségéből) már ekkor kijelölte zenei irányát.

Fiatal korától részt vett blues-versenyeken — 1985-ben - még gyerekként is - a bátyja basszusgitáros kíséretével lépett fel. Érdekesség, hogy bár természetesen jobbkezes, mégis a bátyja balkezes stílusát tanulta, és gitárját klasszikus jobbkezes standardon „fordítva” használja (az alacsony E húr van lent), ami ritka és karakteres hangzást eredményez.

Pályafutása 1990 körül indult meg komolyan: ő és bátyja, valamint Hubert Crawford dobos létrehozták a The Eric Gales Band-et. 1991-ben, mindössze 16-17 évesen jelent meg debütáló stúdióalbuma, a 'The Eric Gales Band', rögtön nemzetközi figyelmet keltve, és a szakma részéről elismerést hozva számára. A második album, a 'Picture of a Thousand Faces' 1993-ban jelent meg.

Karrierje során Gales rengeteg stílust és zenei hatást kevert — a blues-rockot, a pszichedelikus rockot, a funket, sőt időnként R&B- és jazzes árnyalatokat is felvillantott a játékában. A technikai tudásán kívül sokan dicsérték érzelmi mélységét és szenvedélyét: ő maga úgy nyilatkozott, hogy zenéjében a személyes érzéseit és fény-árnyék élményeit adja át, nem csak technikai bravúrokat.

Az 1995-ös év különösen fontos volt számára: ekkor testvéreivel — Eugene-nel és Manu­ellel — közösen adták ki a 'Left Hand Brand' című lemezt, mint a testvérek alkotta „Gales Brothers”. Később azonban Gales inkább önálló útra lépett, és számos szólóalbumot jelentetett meg — köztük a 2001-es 'That's What I Am' (MCA Records) címűt.

Az ezredforduló utáni években Gales stílusa tovább fejlődött; a gitárjátéka érettebb, kifinomultabb lett. 2006-ban megjelent a 'Crystal Vision', 2007-ben a 'The Psychedelic Underground', 2008-ban a 'The Story of My Life', majd 2009-ben a 'Layin' Down the Blues'. Különösen a 2010-es 'Relentless' és a 2011-es 'Transformation' albumokat tartják mérföldköveknek a karrierjében — ez idő tájt vált a hangzás még markánsabbá, saját identitása egyre határozottabb lett.

Ugyanakkor Eric Gales élete nem volt mentes a nehézségektől. Egy időben drog- és alkoholfüggőséggel küzdött, és 2009-ben komoly mélypont következett: börtönbüntetésre ítélték drogbirtoklás és fegyvertartás miatt (a Shelby County Correctional Centerben töltött idő alatt is fenntartotta a zene iránti elkötelezettségét — állítólag saját verzióját adta elő Johnny Cash 'Walk the Line' című dalának a lelkes „börtön-publikum” előtt).

A nehézségek ellenére Gales nem adta fel. 2017 környékére sikerült megszabadulnia a szerhasználattól, és azóta büszkén beszél arról, hogy tiszta — ez a „megújulás” egyaránt lelki és művészi szempontból is. Ez az új időszak új lendületet adott a zenéjének: 2019-ben kiadta a 'The Bookends' című lemezét, amelyen többek közt együtt dolgozott olyan előadókkal, mint Beth Hart vagy Doyle Bramhall II.

A legfrissebb nagy mérföldkő számára a 2022-es 'Crown' volt — az albumot részben az ő régi barátja, Joe Bonamassa producelte, és sok kritikus szerint ez az eddigi legérettebb, legszemélyesebb, legösszetettebb munkája. A 'Crown'-nal Gales olyan művészi magasságokat ért el, amely beleillik a legnagyobb kortárs blues-rock előadók közé.

Zenei stílusát mindig is az jellemezte, hogy hiába hasonlították sokszor Hendrixre, Albert Kingre vagy más legendás gitárosokra — Gales nem másolni akarta őket, hanem megtalálni a saját hangját. Ahogy ő maga mondta: „Ha az én nevem és az övék egy mondatban szerepel, az a legnagyobb dicséret — de én nem Hendrix akarok lenni, én Eric Gales akarok lenni”.

Az évek során a The Eric Gales Band helyett inkább szólóművészként lépett fel — játékában a blues-rock, a pszichedelikus rock és a funk keveredett, gitárhangzását pedig gyakran dicsérik azért, mert szó szerint „beleégeti” a hallgatóba a melódiákat.

Összességében Eric Gales története nem csak a zenei tehetségről szól, hanem a küzdelemről, a bukásról és az újjászületésről is: a blues-rock műfajban egy olyan művész, aki fiatalon csodagyerek volt, majd emberként is sok mindenen átment — és végül erősebben tért vissza, mint valaha. Zenei öröksége, pályafutása és személyes története miatt sokak szemében ma is az egyik legfontosabb élő gitáros.