A Peste Noire (röviden PN vagy KPN) egy francia black metal zenekar, amelyet 2000 körül alapított La Sale Famine de Valfunde (Julien Malfroy). A projekt kezdettől fogva Famine személyes víziójához kötődik: a nyers, gyakran punkos energiájú black metalt francia folklórral, középkori hangulatokkal és radikálisan sajátos esztétikával ötvözi. A kezdetekben a demók és korai kislemezek váltak kultikussá a nyers, lo-fi hangzás, valamint a disszonáns dallamvilág miatt.

A zenekar első nagylemeze, a 'La Sanie des siècles – Panégyrique de la dégénérescence' (2006) az underground színtéren klasszikussá vált. A korai évek hangzására jellemző a depresszív, középkorias riffvilág, a francia költészetre (pl. Rimbaud) történő utalások és a kézműves, DIY produkciós szemlélet. A Peste Noire később fokozatosan egyre kísérletezőbbé vált: a 'Folkfuck Folie' (2007) és a 'Ballade cuntre lo Anemi francor' (2009) már folkosabb, néha chanson-szerű, máskor szinte punkos elemeket kevert a black metalba.

A 2010-es évektől Famine folytatta a zenekar provokatív, megosztó irányvonalát. A kiadványok tematikája és vizuális világa gyakran társadalomkritikus, dekadens és nyers, ami hozzájárult ahhoz, hogy a Peste Noire egyszerre vált kultikusan elismertté és hevesen vitatottá. A zenekar stílusát a kritikusok sokszor „rurális black metalnak” vagy „francia black metal avantgárdnak” nevezik, mivel szinte lehetetlen szigorú alműfaj-kategóriákba sorolni.

A 2010-es évek közepén Peste Noire saját kiadási modellre váltott, és a franciaországi vidékre költözve hozott létre egyfajta „házi stúdiót”. Ekkor született meg a 'L’Ordure à l’état Pur' (2011), amely sokak szerint a zenekar egyik legmeghatározóbb albuma: brutális, disszonáns black metal keveredik benne groteszk kabaréhangulatokkal, balkáni és cigányzenei motívumokkal, valamint erősen kísérletező dalszerkezetekkel. Az album radikális eklektikája egyszerre váltotta ki a rajongók lelkesedését és a kritikusok megdöbbenését.

A későbbi korszakot a kiszámíthatatlan művészi irányváltások és a provokatív, sokszor politikailag is vitatott megnyilvánulások jellemzik. Famine személyes szerepe és nyilatkozatai miatt a zenekar körül folyamatos vita alakult ki: egyes koncertjeiket lemondták, és a közönség megítélése tovább polarizálódott. A zene szintjén azonban továbbra is megmaradt a szélsőséges kísérletezés igénye: a 'Peste Noire' (2013) és a későbbi kiadványok is a francia népi motívumok, a black metal és a punkos attitűd különös keverékét mutatják.

A közelmúltban a banda inkább ritkábban jelentkezik új anyaggal, de továbbra is aktív. A projekt fő mozgatórugója változatlanul Famine, aki az évek során egy egyszemélyes művészeti manifesztummá formálta a Peste Noire-t. A zenekar munkássága mára kultikus státuszt vívott ki a black metal színterén: nem feltétlenül a könnyen befogadható zenei élmény miatt, hanem azért, mert képes volt egy teljesen egyedi, önazonos és provokáló hangulatvilágot kialakítani, ami épp annyira taszító, mint amennyire művészileg jelentős sok hallgató szemében.