A Baghdad egy nyugatnémet AOR / melodic hard rock zenekar volt, amely az 1980-as évek közepén tűnt fel, de pályafutása rövidnek bizonyult, és kevés nyomot hagyott maga után. A korszakban Németországban élénk volt a dallamos rock színtér, és a Baghdad stílusban jól illeszkedett ebbe a közegbe, mégsem sikerült szélesebb ismertséget elérnie. A zenekarról szinte semmilyen részletes háttérinformáció nem maradt fenn – sem az alakulás körülményei, sem a feloszlás pontos oka nem ismert –, ami arra utal, hogy inkább egy rövid életű projekt vagy stúdióformáció lehetett, mintsem klasszikus értelemben vett, hosszú távon működő együttes.

A banda egyetlen ismert kiadványa az 1987-ben megjelent, szimplán 'Baghdad' című album, amely mára kifejezetten ritkaságnak számít, és főként AOR-gyűjtők körében ismert. A lemez zenei világa a dallamos hard rock és az AOR határán mozog: fülbemászó dallamok, karakteres, enyhén akcentusos ének, valamint a műfajban szokatlan módon időnként fúvós hangszerek – például szaxofon és trombita – is megjelennek benne. Ez a hangszerelés egyedi színt ad az albumnak, és valamelyest megkülönbözteti a korszak tipikus, inkább billentyűközpontú AOR megszólalásától.

A felállásról is csak részleges információk maradtak fenn: az albumon Gino La Moon (ének, gitár, billentyűk), Bobby Rashidz (gitár), Kenny Medina (basszusgitár) és Rick Palace (dobok) működött közre. A nevek alapján feltételezhető, hogy a zenekar nem tisztán német tagokból állt, ami tovább erősíti azt a képet, hogy inkább nemzetközi vagy projektjellegű formációról lehetett szó, amelyet stúdiózenészek bevonásával hoztak létre.

A Baghdad eltűnésének oka valószínűleg több tényező együttes hatása lehetett: nem született igazán áttörést hozó sláger, nem készült folytatás az első album után, és az 1980-as évek végére a műfaj már erősen telítetté vált. Mindezek ellenére a zenekar egyetlen albuma az évek során kultikus státuszt ért el egy szűkebb rajongói körben. Bár megítélése megosztó – egyesek rejtett gyöngyszemként tekintenek rá, mások inkább középszerű kiadványnak tartják –, a Baghdad jó példája annak, hogyan válhat egy rövid életű, szinte ismeretlen projekt az idő múlásával keresett ritkasággá a műfaj elkötelezett hívei számára.