A kérdésre, miszerint mi volt a George Lynch gitárossal való vita tárgya, Dokken egy korábbi interjújában így válaszolt: "Amikor 1995-ben lebonyolítottunk egy reunion-turnét Japánban, rájöttem, mi folyik itt... Újrakezdődött az egész: George háttal játszott a közönségnek. Akármikor kérdeztem a rajongókat, mindig arról panaszkodtak, hogy George olyan hangokat ad ki a gitárjából, mint ha valami gyerek játszana rajta... Aztán megkérdeztem: 'Mi a probléma; mit tehetnék annak érdekében, hogy megint működjenek a dolgok?'. Erre ő rámutatott a háttérben lévő hatméteres 'Dokken' feliratra, és azt mondta: 'Ez a probléma. A név'. Így válaszoltam neki: 'Ez az én nevem, és az én bandám. Ezzel nem tudsz mit kezdeni'".

A Dokken együttes klasszikus felállása - azaz Don Dokken (énekes), Jeff Pilson (basszusgitáros), George Lynch (gitáros) és Mick Brown (dobos) - 1989-ben bomlott fel. Erre Lynch a a következőképpen emlékezett vissza a Guitar Interactive 2014 decemberi interjújában: "Sok bandán belül történtek ilyen dolgok... különösen a mi időnkben, a '80-as években; de talán még most is... Ha van egy lemezszerződésed, eladsz rengeteg lemezt, akkor egyszer eljön az a pont is, amikor beszállnak az üzletbe a menedzserek, és újra-osztják a bevételt. Ekkor sincs gond, mivel mindaz az energia és idő, amit belefektettél a dologba, jócskán megtérül... Na nekünk ennél a pontnál máshogy alakultak dolgok: nálunk Don Dokken vette át a menedzser szerepét - úgy döntött, hogy ezentúl az övé lesz minden bevétel, és nem osztja meg velük. És ezt a tudtunkra is adta. Az 1988-as Monsters Of Rock turnén [a Metallicával, a Mötley Crüe-vel és a Scorpions-szal közösen] több tízezer ember előtt játszottunk, és nagyon sok pénzt kaptunk érte. Közvetlenül ezután konkrétan megmondta nekünk Don, hogy 'Ezt a pénzt most én teszem zsebre; ez az én bandám. Ha szerencsétek van, akkor talán a továbbiakban is alkalmazlak titeket a zenekarban'... Szóval ezt követően ebben a szellemben kellett színpadra állnunk. Pedig a viták előtt mindannyian nagyon lelkesek voltunk, keményen dolgoztunk - nem a pénz miatt; egyszerűen csak a móka kedvéért. Persze szerettünk volna sikeresek lenni, mind zenei, mind pénzügyi szempontból, de elsősorban mindent az élvezet kedvéért csináltunk. Ettől függetlenül odafigyeltünk egymásra, küzdöttünk egymásért; egyenlőek voltunk. A Monsters Of Rock turnét követően azonban minden megváltozott: ahogy Don bejelentette, hogy lenyúlja az összes bevételt, szörnyű fordulat következett be. Barátságunk tönkrement, és a családunkat is nehezebb tudtuk eltartani, mint azelőtt. Mindez abban az évben volt, amikor a Mötley Crüe egy 25 millió dolláros, az Anthrax pedig egy 12,5 millió dolláros szerződést kapott... nem mellesleg nekünk is rendesen kijutott a tőkéből. De sajnos nem úgy sültek el a dolgok. Pedig lehettünk volna egy normálisan működő banda. Szóval elég nagy szégyen ez... Viszont utána megalapítottam a Lynch Mob-ot, amivel sikerült újra fellendítenem a karrierem".

A Dokken klasszikus felállása 2009 novemberében, egy két-számos szett erejéig ismét összeállt a kaliforniai House of Blues klubban. Ekkor Don Dokken így vezette fel korábbi bandatársait: "Szeretnék bemutatni nektek néhány barátomat, akikkel nagyon régen találkoztam már". Dokken, Brown, Lynch és Pilson a 'When Heaven Comes Down' és az 'In My Dreams' című '80-as évekbeli slágereket adta elő a mini-reunion során.