
A Paradise Lost a 30. évfordulós ünnep keretében egy egy-alkalmas koncertet rendez meg a tagok szülővárosában, Halifaxban, a The Lantern klubban. A 2018. szeptember 22-én esedékes buli kapcsán Nick Holmes énekes elmodnta: “Meglepő, de még sosem játszottunk szülővárosunkban, Halifax-ban; de mivel idén ünnepeljük fennállásunk 30. évfordulóját, jó ötletnek találtuk, hogy egy különleges, "személyes hangvételű" koncertet adjuk otthonunkban; mégpedig egy viszonylag új koncertteremben, amit annak idején is előszeretettel használtunk volna!".
A Paradise Lost valahavolt legelső próbáját a halifaxi Studio X-ben tartotta, 1988. március 26-án. 30 évvel később tehát a banda ugyanoda tér vissza ahonnan minden indult. Az ünnepi rendezvényre jegyeket korlátozott számban lehet vásárolni (egy fő maximum két jegyet vehet); lévén egy kis, mindössze 150 fő befogadására alkalmas klubról van szó. A jegyek május 4.-től válthatók meg itt, valamint délután 15 órától a helyszínen, a Lantern klubban. A jegybevételek 100%-ával az Overgate Hospice alapítványt támogatja a banda. A Nick Holmes énekes, Greg Mackintosh gitáros, Aaron Aedy gitáros, Stephen Edmondson gitáros és Matthew Archer által alapított csapat debütáló albuma 1990-ben jelent meg, 'Lost Paradise' címmel, a Peaceville kiadónál. Következő lemezük, a stílusdefiniáló 'Gothic' egy évvel később látott napvilágot. Ekkor már a korábbi death metal stílusjegyeket a doom metal vontatottabb tempójával ötvözték; Nick Holmes durva hörgő énektémáival kontrasztban pedig operás női éneket is alkalmaztak. A Music For Nations kiadóhoz szerződve a következő albumokon egyre inkább letisztult a banda hangzása: a metal mellett folyamatosan egyre több teret kaptak a klasszikus brit gothic rock műfaj hatása. Népszerűségük csúcsát az 1995-ben megjelent 'Draconian Times' albumuk idején érték el. Ekkor már Lee Morris dobolt az együttesben. Az 1997-es 'One Second' lemezen új irányba fordult a Paradise Lost, amikor beemelték hangzásukba az elektronikus zenékre jellemző gépi effekteket, loopokat és hangmintákat, némi csalódást okozva ezzel a korai éra rajongóinak, de egyben újakat is toborozva. Az EMI-nál megjelent következő albumon ('Host', 1999) még tovább léptek ebbe az irányba, és a gitárok szinte teljesen eltűntek a dalokból. Azóta lemezről lemezre fokozatosan hoznak vissza egyre többet régi énjükből. A 2007-es 'In Requiem' című albumukat (amely már a Century Medianál jelent meg) a kritikusok az 1993-as 'Icon' című klasszikus Paradise Lost lemezhez hasonlították. A Lee Morris helyére 2004-ben érkező Jeff Singer dobos 2008-ban lépett ki az együttesből. A banda új dobosa Adrian Erlandsson (ex-At the Gates, ex-Cradle of Filth) lett. A zenekar aktuális felállása - ami többnyire megegyezik a kezdetleges line-uppal - a 2010-es évek első felében két nagylemezt (2012 - 'Tragic Idol', 2015 - 'The Plague Within'), több válogatás-albumot és néhány koncert-anyagot adott ki - ezek mindegyike a korai, pionír stílus felelevenítését, újragondolását fémjelzi. 2016 júniusában kétségkívül új korszak vette kezdetét a Paradise Lost történetében; ugyanis a banda világraszóló lemezszerződést kötött a műfaj egyik legismertebb és legsikeresebb kiadójával, a német Nuclear Blast-tal. Egy évvel később pedig a csapat kiadott egy súlyos, doom-központú anyagot, aminek címe: 'Medusa'. A 'Medusa' 2017. szeptember elsején jelent meg, rajta nyolc "minden eddiginél keményebb, lassabb és vontatottabb, kísérteties, északi hangulatú dallal".
Vissza a hírekhez
Az Ön kosara jelenleg üres.
