2021 áprilisában a Metal Injection-nek adott interjúban Strnad beszélt a depresszióval és az alkoholfüggőséggel folytatott küzdelméről [a hammerworld.hu révén]: "Az a mennyiség, amit a turnék alkalmával megiszom, egyszerűen már nem fenntartható negyven fölött. Jól kell tegyem a dolgomat, és hogy ne tűnjek szarházinak, jobbnak kell lennem önmagamhoz. Szóval ez volt a mozgatórugója annak, hogy abbahagyjam az ivást. Ez a dolog lényege. Tudom, hogy nem vagyok szórakoztató, amikor iszom... Volt egy nyolc hónapos alkoholmentes időszakom, de akkoriban ez inkább egy kapcsolat megmentése volt; nem olyasmi, amit igazán, ténylegesen meg akartam tenni. Egy idő után el is keseredtem miatta, és egyfajta haragot éreztem a partnerem iránt. De ez most teljes mértékben az én döntésem. Újra érezni akarom azt az izgatottságot, mint azelőtt, hogy inni kezdtem. Amikor megalapítottuk a zenekart, egy kibaszott fura gyerek voltam. És mostanra ez olyan lett… mintha segítene abban, hogy felmenjek a színpadra; hogy vicces és gondtalan legyek, és hogy az a vad fickó legyek, amit elvárnak, amit a DVD-ken és a többi szarságon láttak az emberek, holott az igazából csak egy összeállítás a jó időkből. Szóval, ha azt várod, hogy egy zenekar állandóan csak úgy tomboljon, az egyszerűen nem megoldható. De ez már odáig fajult, hogy napi 10 adag is lecsúszik, hogy színpadra tudjak menni. És két hete minden egyes nap másnapos vagyok. Ezt a másnaposságot még több alkohollal igyekszem eltüntetni, a turné végére megdupláztam a fogyasztásomat, csak hogy túléljem az egészet. És ez nem vicces, ez undorító; szívás. Szórakozásnak indul. A csapatból hárman vagyunk, akik iszunk, és úgy vagyunk ezzel, hogy “Igen, tesó. Itt az iszogatás ideje. Ez jó móka, de nem fenntartható. Láttam magamról fotókat, videókat, és azt mondtam magamnak: ‘Tényleg szarul nézel ki’. Nem akarok szarul kinézni. Innentől kezdve egyre nehezebb lesz megfelelni az emberek elvárásainak, fizikailag.  Annak ellenére, hogy egy death metal zenekar vagyunk, annyian figyelnek, annyian ítélkeznek, mondanak véleményt, hogy az őrületes. Ez nem egy fiúzenekar. Nem szükséges, hogy rohadt jóképű legyek. Ki a faszt érdekel? Mégis kapom az ívet. El sem tudom mondani, hányszor kommenteltek arról, hogy kövér vagyok. Ez őrület – szó szerint. Vastag bőr kell ahhoz, hogy azt csináld, amit én. De idővel azért ez is megvisel. Azzal, hogy az összes közösségi médiánkat én kezelem, és ezzel magamra veszem a névtelen gyalázkodások súlyát, nem kevés önbizalomhiány halmozódott fel bennem. Egyre több lett a szorongás, ahogy a zenekar egyre ismertebb lett. Egyre több a figyelő szem, egyre nagyobb a nyomás...".