A Dimmu Borgir-t 1993-ban alapította Shagrath, Silenoz és Tjodalv, hozzájuk csatlakozott rövidesen Brynjard Tristan és Stian Aarstad. A zenekar karrierje 1994-ben kezdődött az 'Inn I Evighetens Morke' című demóval. Ezt nem sokkal később követte a 'For All Tid' elnevezésű, első nagylemezük. Shagrath ekkor még énekesként és gitárosként is érdekelt volt a dalok előadásában, Silenoz volt a másod-gitár poszton és Tjodalv dobos, Bjorn Tristan lett a basszusgitáros, a billentyűkért pedig Stian Aarstad volt felelős.

A 'For All Tid'-et éles és kemény gitárszólók és nyers vokál jellemezte, ezzel a csapat követte az abban az időben divatos norvég vonalat. Azonban már ekkor kitűntek a többi együttes közül a hangsúlyos billentyűtémákkal, melyek egyfajta melankolikus hangulatot adtak a zenének. A számok tempója inkább lassú, a szövegek pedig kivétel nélkül norvégül íródtak.

Az 1996-ban megjelent második albumuk, a 'Stormblåst' hatalmas sikert ért el az underground körökben. Az atmoszferikus zongora ellenére a riffek sokkal bonyolultabbak és gyorsabban lettek. Ez az album a mai napig etalonnak számít a black metal műfaj terén.

A 'Stormblåst' megjelenése után a Dimmu Borgir a szövegeit immár nem norvégul, hanem angolul írja a mai napig, Shagrath szerint "hogy minél több emberhez eljusson az üzenetük a világban". A következő EP-jük, a 'Devil's Path' Nagash, a The Kovenant tagja közreműködésével készült el. Stian Aarstad-ot, az eredeti billentyűst ugyanis megvádolták, hogy egy videojáték betétzenéjét használta fel a 'Sorgens Kammer' című dalhoz. A távozás hivatalos indokaként azonban katonai szolgálatot tüntettek fel.

1997-ben az 'Enthrone Darkness Triumphant' címet viselő albumuk kiadása nyomán a csapat rengeteg rajongót veszített el, miután a magukat "igazi black metalosoknak" tartó rajongók elfordultak tőlük az új album hangzásvilága miatt. A gitárok itt már sokkal tisztábban szólnak, megjelennek a triggerek a doboknál és a tiszta énekhang is. A zongora sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a norvég nyelvű albumoknál. Az album sikere immár túlterjed Norvégia határain, nagyban köszönhetően az angol szövegeknek. Ezután az album után csatlakozik az együtteshez Astennu, egyelőre mint cseregitáros a koncerteken. A véglegesen távozott Stian Aarstadot pedig Mustis helyettesíti.

1998-ban a csapat egy, a 'Godless Savage Garden' címet viselő mini-CD-vel jött ki, mely tartalmaz két új dalt, két újrafeldolgozást, az Accept 'Metal Heart' című dalának feldolgozását és három élő felvételt. A következő albumuk, a 'Spiritual Black Dimensions' 1999-ben látott napvilágot. Nagash ekkor elhagyta a zenekart, hogy idejét a The Kovenant-nek szentelhesse - helyére szállt be I.C.S. Vortex, a Borknagar egykori énekes-basszusgitárosa. Az ő hatására jelentek meg a tiszta részek a vokálban, mely harmóniát lopott az együttes sötét témái közé. Silenoz és Shagrath zenéiben egyre több thrash metal-elem jelent meg, leginkább az ausztrál származású Astennu hatására.

Tjodalv ezután személyes indokokra hivatkozva elhagyta a zenekart, megüresedett helyét Nicholas Barker töltötte be, aki ekkor még a Cradle of Filth-ben is zenélt. Astennu szintén kivált, őt az Old Man's Child zeneszerzőjével, Galderrel pótolták, aki agresszívabb karaktert adott a daloknak.

A következő lemezük, a 'Puritanical Euphoric Misanthropia' felvételei a Göteborgi Szimfonikus Zenekar közreműködésével jöttek létre. Ennél az albumnál találta meg a csapat a saját, máig jellemző stílusát. A gitárok és a dob immár tökéletesen tisztán szóltak. Shagrath egyre több színt és stílust vitt a vokálokba, néhol elektronikusan is megtámogatva azt. Ez az album hozta el a várva várt norvég Grammy-díjat a zenekar számára 2001-ben. Ezzel az új szemlélettel szintén sok purista black metalos rajongót vesztettek el, cserébe azonban sokat is nyertek, leginkább Észak-Amerikában. A 'Puritania' című szám az együttes emblematikus dalává vált.

2003-ban látott napvilágot a következő albumuk, az erőteljes szimfonikus jegyeket mutató 'Death Cult Armageddon'. A Mustis által komponált 'Progenies of the Great Apocalypse' című, egyértelműen szimfonikus dal hatalmas sikert ért el. A lemezen 1996 után először norvég nyelvű számokat is találni: ilyen a 'Vredesbyrd' és az 'Allehelgens Dod I Helveds Rike'. Ugyanez az album lett az első a black metal stíluson belül, melyből több, mint 100,000 példányt adtak el az Egyesült Államokban.

Hogy egy időre megnyugtassák a rajongókat, 2005-ben Shagrath és Silenoz elhatározták, hogy újra felveszik az 1996-os 'Stormblåst' című albumot. Ez a lemez nem csak a legendás album számainak átdolgozott verzióját tartalmazza, hanem két bónusz dalt, és a 2004-es Ozzfest-en felvett koncert DVD-jét is. A közreműködők listája: Shagrath és Silenoz vokál, gitár és basszusgitár, Mustis a billentyűknél, és Hellhammer (aki egyben a Mayhem és az Arcturus tagja is) a doboknál.

A Dimmu Borgir 'In Sorte Diaboli' címet viselő korongja 2007. április 27-én jelent meg. Itt azonban egy jelentős szakadék figyelhető meg a csapat életében: Silenoz még a megjelenés előtt bejelentette, hogy semmilyen szimfonikus zenekar nem segédkezett a lemez elkészítésénél. Mustis szerint ennek ellenére sokkal epikusabb lett az új album, mint ahogy várták. Ez a lemez értelmezhető egyfajta "vissza a gyökerekhez"-jellegű kanyarként az együttes pályafutásának történetében. Természetesen a szövegekben hozzák a már megszokott párbeszédet a Gonosszal, de még hangsúlyosabbak lettek a keresztényellenes szövegrészek (ez utóbbi különösen jól megfigyelhető az antichristus spiritualis és az inkvizíció témáiban: "they say I'm the cancer on the back of inquisition"). Az album hőse egyházi ember, akinek hite megrendül a szent iratokban. (A szövegek nagy részét Silenoz írta.) Zeneileg sokkal homályosabban szól, mint a 'Death Cult Armageddon', vagy akárcsak a 'Stormblåst' újra kiadott változata, a dobok Hellhammer-nek köszönhetően gyorsabban szólnak, mint eddig. A gitárok legalább olyan hangsúlyosak, mint eddig, I.C.S. Vortex tiszta vokálja pedig szintén jelen van, ugyanúgy, mint a dallamos billentyűszólók.

A legutóbbi Dimmu Borgir lemez, az 'Abrahadabra' 2010-ben jelent meg. A későbbi években többnyire szünetelt a banda, de 2013-ban a tagok nekiláttak egy újabb album megírásának. Az eredeti tervek szerint már 2014-ben megjelent volna a következő anyag, de ebből még 2015-ben sem lett semmi.

Silenoz gitáros néhány hónapja a Metal Hammer magazinnak beszélt bandája új stúdióalbumának munkálataival kapcsolatban. "A jelenlegi helyzetben immáron negyedik esztendeje nem jelent meg új anyagunk, de ez mindössze csak annyit jelent, hogy nem akarjuk elsietni a dolgot. Természetesen folyamatosan írjuk a dalokat, de azt szeretnénk, ha egy olyan albumot raknánk le az asztalra, amit igazán nagyra tartanak majd a rajongók".

A csapat Facebook-oldalán nemrégiben egy stúdiós fotó jelent meg, az alábbi megjegyzéssel: "A teljesítés vágya vezérel bennünket. Izgatottak vagyunk az új anyag kapcsán - remekül alakul. A kreativitás a látszólag összekapcsolhatatlan összekapcsolása".

Ettől függetlenül Silenoz egy későbbi interjúban elmondta a Metal Hammer-nek: "Bárcsak több mindent is elárulhatnék az új albumról, de sajnos azt kell, mondjam, hogy nincs elég anyagunk hozzá... viszont itt-ott vannak némi foszlányok, melyeket még ügyesen össze kell raknunk. Ez sosem jelentett számunkra igazán nagy gondot, mivel hárman is vagyunk dalszerzők a bandában: én, a gitáros Galder és az énekes Shagrath. És még segítséget is szoktunk kapni azoktól a zenészektől, akikkel általában fellépünk. Az utóbbi öt év alatt tehát azt kell mondanom, hogy egy remek kis zeneszerző társaságot hoztunk létre, viszont én szeretném ezt kamatoztatni is; szeretném újra átélni a dalszerzés igazi feeling-jét. Remélem tehát, hogy hamarosan nekiláthatunk a dolgok helyre rakásának".

Silenoz a következőket mondta a 2014-es finn Tuska fesztiválon: "Néha együtt írjuk a dalokat, néha külön-külön, de valójában még nem nagyon merültünk bele a dolgokba. Alakul, ahogy alakul; majd meglátjuk, mikor jön el az idő sebességet váltani. Örülnék neki, ha már kész lenne az album, de még nincs, és ezt el kell fogadni. Viszont amint elkészül a lemez, az biztos, hogy egy olyasvalami lesz, ami mögé büszkén fogunk állni, mert tökéletesen prezentál minket. Általában két-három év telik el minden kiadványunk között, most viszont már ez a negyedik esztendő... Most nehezebben alakulnak a dolgok; kell még egy kis idő, de közben az is fontos, hogy ne csak üljünk a babérjainkon... Lesz, ami lesz. Ha még két év kell, hát két év lesz... bár remélhetőleg annyi csak nem... Jó lenne, ha jövő ilyenkorra sikerülne befejeznünk a munkálatokat, de majd meglátjuk, hogy haladunk. Egyelőre tehát azzal számolunk, hogy leghamarabb egy év múlva készülünk el az albummal".

A következő album zenei irányzata kapcsán a gitáros az alábbiakat nyilatkozta: "Mindaz, amit eddig csináltunk - szerintem - kiemelkedő hangzással rendelkezett. Ezt éreztem az utolsó lemezünknél is. Most viszont talán egy kicsit agresszívebben és egy kicsit egyszerűbben fog szólni az album. De majd ezt is meglátjuk. Lehet, hogy holnap már mást mondok... [haha]"

A Dimmu Borgir jelenlegi turné-felállása Geir Bratland (Apoptygma Berzerk, The Kovenant) billentyűssel, Dariusz "Daray" Brzozowski" (Vader) dobossal és Terje Andersen (a.k.a. Cyrus; Susperia) basszusgitárossal egészül ki.

Rovatunk előző epizódjait az alábbi linkeken lehet elérni: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész, 9. rész, 10. rész, 11. rész, 12. rész, 13. rész, 14. rész, 15. rész, 16. rész, 17. rész, 18. rész, 19. rész, 20. rész, 21. rész, 22. rész, 23. rész, 24. rész, 25. rész, 26. rész, 27. rész, 28. rész, 29. rész, 30. rész, 31. rész, 32. rész, 33. rész, 34. rész, 35. rész, 36. rész, 37. rész, 38. rész, 39. rész, 40. rész, 41. rész, 42. rész, 43. rész, 44. rész, 45. rész, 46. rész, 47. rész, 48. rész, 49. rész, 50. rész, 51. rész, 52. rész, 53. rész, 54. rész, 55. rész, 56. rész, 57. rész, 58. rész, 59. rész, 60. rész, 61. rész, 62. rész, 63. rész, 64. rész, 65. rész, 66. rész, 67. rész, 68. rész, 69. rész, 70. rész, 71. rész, 72. rész, 73. rész, 74. rész, 75. rész, 76. rész, 77. rész, 78. rész.